HAJLÉKTALAN ÜGYEK

Pillanatnyilag a dokumentumok még nincsenek a Jegyzetlaphoz csatolva, „csak” ITT böngészhetőek.

Jegyzetlap

Hajléktalanügyek – az első előterjesztés a Fővárosi Közgyűlésben és anno néhány háttér doksiról

 1990 ősze…..

 És így futottunk bele az önkormányzásba…

A megválasztott Fővárosi Közgyűlés első, alakuló ülésére 1990. október 31-én került sor. Ezen megjelent és köszöntötte a megválasztott képviselőket Göncz Árpád köztársasági elnök, Horváth Balázs akkori belügyminiszter, a pártok vezetői, a főügyész, a rendőrfőkapitány, persza a sajtó sat. sat. (A hivatalos, kivonatos jegyzőkönyv ugyan nem említi, de letettük a képviselői eskűt és elénekeltük a Himnuszt – melyeket én nagyon komolyan vettem, s nagyon mélyen át is éltem…)

Akkor még a főpolgármestert a közgyűlés választotta, lényegében ez lett volna az egyetlen „praktikus” napirend, mely rendben le is zajlott.

Azonban – az előzmények ismeretében nem teljesen meglepő módon – a leghosszabb érdemi vita a meghírdetett napirenden nem is szereplő hajléktalanügyről robbant ki, illetve közelebbről az általam készített előterjesztés gyakorlati kezeléséről. Az történt ugyanis, hogy én már október 24-én leadtam az új Fővárosi Közgyűlés első érdemi előterjesztését (Javaslat a hajléktalanok helyzetének időleges rendezése tárgyában) az – akkor még, bármilyen furcsa – Fővárosi Tanács VB titkárságán (Szegvári Péter VB titkár dolga volt a közgyűlés előkészítése), azzal, hogy azt már október 30-án tárgyaljuk. Azonban Szegvári ezt máshogy gondolta, az alakuló ülésre ezt nem osztotta ki előzetesen, hogy majd a következő ülésen tárgyaljuk. Így aztán a következő ülés időpontjának és tervezett napirendjeinek megállapításáról szóló napirend tárgyalás közben kitört a vita, mi legyen addig, a többség szerint sürgős intézkedésekre volt szükség, nem lehetett várni akár két hetet sem. Voltak, akik úgy ahogy az egészet Demszky főpolgármesterre testálták volna, végül vezetésemmel egy hajléktalanügyi ad hoc bizottságról (jkv.) döntöttek (ez aztán hosszú ideig így is maradt…)

 Végül a következő, november 15-én megtartott első rendes ülésen sem tárgyalta a közgyűlés, az addigra már beterjeszett hajléktalanügyi előterjesztést, mert minden érdemi napirend elcsúsztatásával ez az ülés kizárólag a szervezeti kérdésekkel foglalkozott (SZMSZ, bizottságok felállítása, ügyrend stb.). (jkv.), s az érdemi előterjesztéseket a megválasztott bizottságok véleményezésére utalta. (Előterjesztésemet és az aktuális lakásügyi előterjesztéseket az ekkor létrehozott Szociálpolitikai, Foglalkoztatási és Lakásügyi Bizottság megtárgyalására utalta, mely bizottság elnökének ekkor választottak…, s ez tartott aztán 12 évig.) Ezzel együtt Demszky Gábornak már ekkor be kellett számolnia a két hét során megtett lépéseiről, melynek zömét a hajléktalanügy kezelése tette ki.

Demszky Gábor (jkv.) „Szól arról, hogy a hajléktalanok ügyében munkaprogram kidolgozására került sor az apparátus azon dolgozóinak bevonásával, akik eddig is foglalkoztak az üggyel. A munkaprogram végrehajtása folyamatosan történik. Néhány szóban ismerteti az előzményeket; kiemeli, hogy a hajléktaranak elhelyezése összesen 920 férőhelyen történt. Ezek a menhelyek a Dobozy u.-ban, Könyves K. krt.-on találhatók, melyeken kivül még hármat létesitettek Budapesten (Bánya utcában 150-200 fő részére, Budaörsön 300 fő részére, valamint alapitvány létrehozásával a Budapest VIII.ker.Vajdahunyad utcában 55 fő befogadására. A Menhely Alapitvány kizárólag a hajléktalanok részére gondozási központot tart fenn. A főváros ebben az évben összesen e célra 49 mFt-ot fordított. Ez év október 31-tól olyan intézkedésekre került sor, mint például orvosok, mentók\KöJÁL, és az Ujpesti Családsegítő Központ bevonásával öt éjszakán át megszervezték a beteg hajléktalanok kórházban való elhelyezését, ennek eredményeként orvosi vizsgálat alapján 30 fó került kórházba.

Továbbá ujabb férőhelyek létesitése ügyében kéréssel fordultak az illetékesekhez /BM, HM, MÁV/, aminek eredményeként ujabb 52 férőhelyet sikerült létesiteni. Igény benyujtására került sor a Zárolt Állami Vagyont Kezelő Hivatalhoz. a X. ker. Bánya u. 37.sz. alatt müködó /volt munkásórségi tulajdonkénti menhely végleges tulajdonjog megszerzése céljából.

Az Üdvhadsereggel tárgyalást folytattak és szerzódés előkészitését végezték, hogy a Dobozy utcában lévő éjjeli szállás végleges tulajdonjogát visszakapják az esetben, ha a jelenleg ott tartózkodó 172 fő hajléktalan ellátását biztositják, valamint további menhely üzemeltetését szerzódés alapján ellátják. Szerzódést kötöttek a svédországi támogatással több éve szociális munkát végző Emberbarát Alapitvánnyal a megnyilt 32 fős ideiglenes menhely üzemeltetésére. Tárgyalásokat folytattak arról, hogy a jövőben egy nagyobb menhely felszerelését és szakmai müködtetését is elvállalják.

A szükséges intézkedéseket megtették annak érdekében, hogy a Bánya utcai szálláson tartózkodó hajléktalanok kezelése megkezdódjön. A Szociálpolitikai Osztály folyamatosan ellátja a jövedelem és személyi okmány nélküli hajléktalanokat ideiglenes munkavállalási engedéllyel, hogy alkalmi munkát vállaljanak a Közterület-fenntartó Vállalatnál, ahol munkásszálláson elhelyezést nyernek.

Az elmult két hét alatt tett intézkedések a következő költségekkel jártak; 150 eFt-ot utaltak át az Emberbarát Alapítványnak, 56 eFt került kifizetésre az ideiglenes szállásért. A szállás felszerelési költségeit,mintegy 160 eFt-ot a Honvédelmi Minisztérium elengedett, melyet ezúton szeretne megköszönni.”

Így aztán december 6-án került sor arra, hogy a Közgyűlés az érdemi előterjesztések tárgyalásába belekezdjen, s első ilyen napirendként a Szociálpolitikai, Foglalkoztatási és Lakásügyi Bizottság jelentése alapján elfogadja a hajléktalanügyi aktuális teendőket is (jkv.). A bizottsági jelentésben (előterjesztésben) ekkor már emellett ott szerepel az ún. VB 3-as keretből történő lakáselosztás, a lakás- és helyiségbér-hátralékok, a fiatal házasok telekakciója kérdései is (ezek közül néhányról másik Jegyzetlapon)

Végül magát a „Javaslat a hajléktalanok elhelyezésének időleges rendezése tárgyában” c. előterjesztést, az addigi bizottsági vitáknak és fejleményeknek megfelelően aktualizálva, a következő, december 20-i ülésén tárgyalta és fogadta el a közgyűlés. (Ekkorra már berobbant az ún. Világkiállítás megrendezésének ügye, s fölizzott az ekörüli szerteágazó vita, úgyhogy ennek az ülésnek a legnagyobb részét e téma tárgyalása töltötte ki…) Az elfogadott hajléktalanügyi előterjesztés rövid távon biztosította a már meglévő menhelyek finanszírozását, valamint a következő évi fedezetet is ehhez, új menhelyek megnyitásáról történő tárgyalásra adott felhatalmazást (fedezettel), valamint a hajléktalanokm segélyezéséhez, az ehhez szükséges apparátus-fejlesztéshez nyújtott plusz fedezetet.

Az elfogadott javaslat hangsúlyozottan az SOS gyors-intézkedésekre - a kilakoltatások megakadályozására, a már hajléktalanok elhelyezésére, ügyeik intézésének a megszervezésére  -koncentrál, nagyon rövid határidőkkel.

Innen indultunk a Fővárosi Önkormányzatban….  

 Pontosabban: éppen egy évvel voltunk az 1989 decemberi hajléktalan-ülődemonstrációk után, már működött a Fővárosi Tanács részvételével is megalapított Menhely Alapítvány, melynek kuratóriumában a fővárosi szociális apparátus képviselője is aktívan résztvett. Mégis, csak 1990 októberében ismertük meg a korábban, vagy éppen akkoriban elkészült apparátusbeli dokumentumokat – többek között – a hajléktalan kérdés és addigi követeléseink kapcsán.

 A választásokat, az új testületek felállítását, a bizottságok létrejöttét követően igen alapos tanácsi-önkormányzati átadás-átvételre került sor. Ez esetünkben azt jelentette, hogy az egyes főosztályok (lakásügyi, egészségügyi – melyhez a szociális ügyek is tartoztak -, gyermekvédelmi stb.) részben alapos összefoglalókat készítettek az adott ágazat helyzetéről, folyamatban lévő legfontosabb ügyeiről, fejlesztésekről, részben összerakták a legfontosabb aktuális tanácsi dokumentumaikat. Így aztán egy-egy 40-50-60 cm magas paksamétát toltak be a városházi szobámba, a bizottság szobájába az egyes főosztályok (ezekről a forrásokról más Jegyzetlapon is szólok még), s azokat böngészhettük, újabb stúdiumokat véve ezzel a tanácsrendszer pillanatnyi működéséről.

Még a „szobáról” annyit, hogy a legelső időszakban a Szociálpolitikai, Foglalkoztatási és Lakásügyi Bizottság helye a főpolgármesteri (volt tanácselnöki) irodától nem messze lévő iroda-csoport volt, a volt általános tanácselnők-helyettes, Lehoczky István hatalmas irodája (előtér, teakonyha, tárgyaló, leülő-váró-titkárság, elnőki szoba – utóbbi igazából egy egész terem volt, valahol a végén egy nehéz nagy íróasztallal, ebből a teremből nyílt egy komplett fürdőszoba és kisszoba is…mindez nehéz, nyomasztó sötétbarna bútorokkal, szőnyegekkel). Nos, ide tolták be az említett sok iratot, én nem sokáig bírtam ezt az - elterülő pöffeszkedést sugárzó - ex-tanácsrendszerbeli designt, mielőbb használhatóbb, kisebb helyet kerestünk magunknak. (Csak e megjegyzés megjegyzéseként jelzem, hogy ez az irodacsoport nagyjából azonos lehetett azzal az anno tanácsnoki-alpolgármesteri irodacsoporttal, melyről Schuler Dezső szól – erről másik Jegyzetlapon).

 Visszatérve a konkrét apparátusbeli dokumentumokra. Ezekből kiderült, hogy már 1989-ben, többek között a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság folyamatos nyomása és sajtókampánya hatására a fővárosi apparátus áttekintette az ún. Fővárosi Átmeneti Szállók helyzetét, valamint a kapcsolódó kisebb, kerületi és egyéb átmeneti elhelyezést szolgáló létesítményeket és megpróbált javaslatokat is készíteni. (Külön figyelemre méltó, hogy mindez az 1989 végén kirobbant ülődemonstrációt megelőzően történt.) Az Egészségügyi és Szociálpolitikai Főosztály Feljegyzést készített Lehoczky István általános tanácselnök-helyettes és egyben Előterjesztést az ún. Vezetői Értekezlet részére. (Oly sok szempontból tanuságosak ezek, hogy itt most nem is részletezném.)

 Az átvett dokumentumok között szerepel az Egészségügyi és Szociálpolitikai Főosztály, valamint a Pénzügyi és Tervezési Főosztály 1990 áprilisában készült közös Előterjesztése a főváros Végrehajtó Bizottsága számára a létminimum alatt élőkről és a segélyezési rendszer korszerüsítéséről. E Jegyzetlap témájához is, de a létrejött új bizottság „örökségéhez” aztán feltétlenül kapcsolók ez a dokumentum is. Itt csak annyit, hogy jól példázza e dokumentum (is), hogy sem a szegénység, elszegényedés, sem az ezzel való egyfajta hivatali foglalatoskodás nem olyan egyszerűen „a rendszerváltással” kezdődik, ahogy azt sokszor sokan emlegetik.

 A tanácstagok mandátuma ugyan lejárt már 1990 június 8-án, azonban a választásokig ezt meghosszabbították. A helyi választásokra (hivatalosan még „tanácsi választásokra”) akkor még két fordulóban, szeptember 30-án és október 14-én került sor. Az apparátus ebben az időszakban is bőszen dolgozott, s – mint láttuk – az élet is igencsak zajlott, hajléktalan helyzetileg is. Nos, még 1990 nyarán készült Szabó Judit igen alapos és máig tanulságos vezetői összefoglalója (és javaslatai) az addig kialakult hajléktalan-ellátásról (Szabó Judit volt a főváros részéről a Menhely Alapítvány kuratóriumának tagja), majd a választások időszakában (október 5-én) készült Bajzáthné Komár Mária Feljegyzése Lehoczky elnökhelyettes részére az aktuális hajléktalan helyzetről, az Egészségügyi és Szociálpolitikai Főosztály, valamint a Pénzügyi és Tervezési Főosztály közös Előterjesztése (október 8-án) a VB részére a hajléktalan-ellátás szükséges pénzügyi fedezetéről, Bajzáthné Komár Mária és Szabó Judit által megfogalmazott (Földi Mária főosztályvezető-helyettes által jegyzett) tájékoztató levél a főváros számos szervezete részére a hajléktalan-ellátás addigra kialakult formáiról.  

(Csak megjegyzem, hogy Komár Mari is és Szabó Judit is hallgatóim voltak a nem sokkal korábban indult szociális munkás-szociálpolitika képzésen, mindketten az új kihívásokra nyitott, lelkes és igen felkészült fiatal szakemberként, igazi reformerekként dolgoztak ekkor a fővárosi szociálpolitikai apparátusban, egy kincs volt frissen sűlt bizottsági elnökként őket „megörökölni”, s az elkövetkező években is rengeteget dolgoztunk együtt a fővárosi szocpol számos területén.) 

Szabó Judit Összefoglalója igazi kordokumentum, strukturáltan tartalmazza mindazt, amit akkor, még a legkülönbözőbb későbbi szabályozások, jogszabályok megszületése előtt gondoltunk a szúken vett hajléktalanellátás lehetséges formáiról. Komár Mari Feljegyzése pontos, fegyelmezett összefoglalóját adja annak, mi történt, s hol tartottunk 1990 végén a Bánya utcában, Budaörsön, a Vajdahunyad utcában, a pályaudvarokon, s 1990 telére milyen intézkedéseket javasolunk megtenni. A két főosztály közös Előterjesztése a pénzügyi források biztosításán túl arra is fölhívta a figyelmet, hogy október 15-re (vagyis az önkormányzati választás második fordulója utáni napra) a MÁV meghírdette a fejpályaudvarok bezárását, ezzel újabb krízist indukálva.  Végül még itt meg kell említenem Szabó Judit 1990. november 30-án megfogalmazott, akkor már a létrejött bizottsághoz, hozzám eljuttatott – velem korábban egyeztetett -  Javaslatát egy Fővárosi Szociálpolitikai Intézet létrehozásáról, alapvetően módszertani-kutatási feladatok ellátására. Ezekben a sűrű első napokban erre természetesen semmi esély nem volt, s igen sok időnek kellett még eltelnie, míg majd a fővárosi hajléktalan-ellátás tényleges kialakításával összekapcsolódóan megpróbáltuk ezt is létrehozni a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei (FSZKI) megalapításával (de erről már tényleg egy másik Jegyzetlapon).    


Comments