Szakmai képzések

Szakmai képzések, továbbképzések

Szakmai műhelyek

A szakmai műhely az egy év alatt legalább hat fórumot (találkozást) tartó, alkalmanként egy-egy szakmai témát napirendre tűző rendezvénysorozat, amelyen négy vagy több alkalommal való részvétellel legalább 10, legfeljebb 20 továbbképzési pont szerezhető.

A BMSZKI-nak jelenleg 2 minősített szakmai műhelye van.

Tanfolyamok

A szakmai tanfolyam elméleti és gyakorlati foglalkozásokat tartalmazó, az egyes szakmai témaköröket legalább 30 órában feldolgozó, számonkéréssel végződő képzés. A hat éves továbbképzési időszak alatt legalább egy olyan tanfolyamot ("T-jelű képzést") el kell végezni minden szakembernek, amely minősítése arra az ellátotási formára is érvényes, amelyben az adott szakember éppen dolgozik.

A tanfolyamokon való részvételért legalább 30, legfeljebb 50 továbbképzési pont szerezhető.

Szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás

A szakmai személyiségfejlesztő foglalkozás a szakmai önismeretet, készséget, képességet fejlesztő legalább 25 órából álló csoportmunkát - ideértve az esetmegbeszélő és szupervíziós csoportot is - feltételező foglalkozás, amelyen való részvétellel legalább 25, legfeljebb 35 továbbképzési pont szerezhető.

Személyiségfejlesztő foglalkozásaink:<--break->

Szakvizsga

A BMSZKI 2005 óta együttműködik az ELTE Társadalomtudományi Kar Szociális Tanulmányok Intézetével – mint szakvizsgacentrummal – a hajléktalanellátás témacsoport szakvizsgájára történő felkészítésben. 

Segédanyagok:

Hajléktalan ellátás – szakvizsga 2005.

A jogszabály szerint szociális szakvizsgát szociálpolitikus, szociális munkás, szociálpedagógus, szociális szervező vagy szociális menedzser felsőfokú szociális alapvégzettséggel, és az alapvégzettségének megfelelő területen legalább öt év egybefüggő szakmai gyakorlattal rendelkező szakamberek tehetnek, valamint azok, akik szociális alapvizsgát tettek.

A szakvizsgával kapcsolatban bővebb információ A személyes gondoskodást végző személyek továbbképzéséről és a szociális szakvizsgáról szóló 9/2000. (VIII. 4.) SzCsM rendelet-ben található, ill. a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet hivatalos honlapján.

 Győri Péter: Szociális munka és hajléktalanság (irodalom)

Szociális asszisztens képzés

A BMSZKI Szociális Asszisztens képzése jelenleg szünetel.

Néhány szó a képzésről...

A BMSZKI szociális asszisztens képzése – hosszas előkészítő munka után – 2004. szeptemberében indult. Elsődleges célunk az volt, hogy az intézményeinkben szakképzettség nélkül dolgozó munkatársak számára magas színvonalú, gyakorlatra épülő képzést nyújtsunk, ill. a számukra előírt szakképzettséghez segítsük őket.

A szociális asszisztenseket ugyan rendkívül sokféle módon és szerteágazó feladatkörökben foglalkoztatják különböző intézmények, egy azonban közös ezekben: majd minden esetben a szociális munka frontvonalán dolgoznak. Általában ugyanolyan gyakori a kliensekkel való közvetlen kapcsolatuk, mint a szociális munkásoknak, sőt munkakörükből fakadóan, gyakran ők találkoznak először az adott intézményhez forduló kliensekkel. Ezért igyekeztünk minél gyakorlatiasabb, valamint a mindennapi munkában jól alkalmazható, hasznosítható tudást átadni hallgatóinknak. A tantárgystruktúrát, illetve a tantárgyak belső tartalmát is úgy alakítottuk, hogy a hallgatók a szociális asszisztens munkakör követelményeinek minél inkább megfelelő ismereteket sajátíthassanak el, hogy munkaköreik betöltéséhez hasznos készségekre tegyenek szert.

Képzésünk gyakorlatorientált szemléletű volt, általában is a „szakma-közeli” képzéseket pártoljuk. Különös hangsúlyt fektettünk arra, hogy hallgatóink (a gyakorlatban) minél alaposabban megismerjék a magyar szociális rendszer különböző részeit, a bennük folyó gyakorlati munkát, a jogszabályi környezetet, és mindezek társadalmi hátterét is. Épp ezért több rövidebb és egy hosszabb terepgyakorlatot szerveztünk számukra.

A tantárgyakat egyfajta "kapocs" fűzte össze, amit „élettörténeti módszernek”, „életútközpontú szociális munkának” nevezhetnénk. Ennek az a lényege, hogy a hallgatóinkat nem csupán „probléma-meghatározó”, „kríziskezelő” vagy „ügyintéző” szerepkörre szerettük volna felkészíteni, hanem arra próbáltuk sarkallni őket, hogy a klienseik jelen problémáit, „hozott élethelyzetüket” mélyen és alaposan, a múltjukkal, történetük részletes ismeretében, az ok-okozati tényezők fokozatos feltérképezésének segítségével próbálják megérteni. Ez a fajta megértés vezethet a kliensről való pontos ismeretekhez, a bizalomhoz és ezeken keresztül az érdemi segítéshez is. Sőt, az ilyen munkamódszer karban tartja a szociális segítők személyiségét is. Az igazi megértés véd a kiégés ellen. Az életutak és a belőlük következő élethelyzetek megértése mindig valóságos, a terepgyakorlatok során megismert, esetleg saját munkatapasztalatból származó esetekkel volt kapcsolatos. A képzés lényege a „felhasználhatóság” volt: az élettörténetek megértése nem cél volt, hanem eszköz. A segítéshez elengedhetetlen eszköz. Ezt a fajta megértést elsősorban a társadalomismeret, az empirikus módszerek, a pszichológia, a szakmai gyakorlatok és a szociális munka tantárgyak segítették elő.

A hallgatók két év alatt, felnőttképzés formájában szerezhették meg az oklevelet (emelt szintű szakképzés, OKJ:54 762 01 0010 54 03). Az oktatás időbeosztását úgy alakítottuk, hogy munka mellett is részt lehessen venni benne: az elméleti órákat kéthetente pénteken és szombaton tartottuk. 

Az oktatói kar a szociális segítés gyakorlatában is részt vevő szociális munkásokból, kutatókból, intézményvezetőkből állt, akik minden hallgatóra személyesen odafigyeltek. Az órák többsége interaktív műhelymunka formájában folyt, és emellett az egyes tantárgyak keretében készült dolgozatokra a hallgatók részletes, személyre szabott, írásbeli értékelést kapnak. Ezzel a módszerrel minden hallgató világos visszajelzéseket kapott arról, hogy milyen területeken kell még fejlődnie, de arról is, ha jó teljesítményt nyújtott.

Az utolsó évfolyam oktatói voltak: Breitner Péter (szakmai gyakorlat feldolgozó szeminárium), Dr. Győri Péter (szociálpolitika, társadalomismeret), Háberman Zoltán (szociális munka elmélet), Kártyás Irén és a Menhely Alapítvány munkatársai (szociális ügyintézés), Kovács Éva (pszichológia), Lengyel Gabriella (társadalomismeret, empirikus módszerek, esetmegbeszélés), Máté Klára Zoltán (szociális munka elmélet), Matlári Ferenc (számítástechnika), Dr. Pálvölgyi Gabriella (egészségügyi ismeretek), Petrits Andrea (kommunikáció), Prihoda Gábor Zoltán (szociális munka elmélet), Dr. Váczi Judit (Jogi ismeretek).


Comments