1982-1994 MTA Szociológiai Intézet - Egyéb kutatások

Jegyzetlap –

Tanulmányok az MTA Szociológiai Kutató Intézetében

 

1979-ben, a Közgáz elvégzése után – más lehetőség híján – a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadóban (KJK) álltam munkába, először segédszerkesztőként, majd könyvszerkesztőként. (…) A KJK-ból két és fél év után, 1982 tavaszán mentem át az MTA Szociológiai Kutató Intézetébe dolgozni, s itt, Ferge Zsuzsa kutatócsoportjában dolgoztam egészen 1994 végéig.

A kutatócsoportba/ból Szalai Juli ajánlott be, aki jó kapcsolatban volt „tutoraimmal”, Ladányi Jánossal és Solt Ottíliával is. (Ekkor, 28 évesen már számos komoly terep/telep-kutatásban részt vettem, s többek figyelmét kiérdemlő publikációim is voltak - még nem tudtam, hogy ezzel a kutatócsoport nem minden, nálam idősebb tagja van így.) Zsuzsa először a különböző akkori ellátásokhoz, segélyekhez használatos legváltozatosabb környezettanulmányok elemzésével bízott meg (sok, általam korábban ismeretlen bürokratikus morbiditással sikerült gyors gyűjtőmunkám során találkoznom), majd rögvest ezt követően Juli szólt, hogy munkaszerződést is tudnának velem kötni, s így, némi átmeneti (felmondási) idő közbeiktatásával kezdődött el a munka a kutatócsoportban. E munkák közül néhányat itt kiemelve:

 1. Szakágazati koncepciók

Többek között olyan előzményeket követően, hogy Kemény István 1977-ben emigrációba kényszerült (miután a Szociológiai Kutatóintézet munkatársaként 1970-ben, a szegénységről tartott akadémiai előadását követően hosszú évekig teljes szilenciumra ítélték), miután 1979-ben elindult az ún. Társadalmi Beilleszkedési Zavarok (TBZ) kutatási főirány (erről: http://socio.hu/uploads/files/2016_1/pataki.pdf), illetve miután 1979/1980 fordulóján megkezdte tevékenységét a SZETA (erről más Jegyzetlapon), 1981-ben a kormány egy jelentős összegű kutatási főirányról döntött, s így az MTA Szociológiai Kutató Intézetében, a Ferge-csoportban 1981-1985 között a „Javaslat a hosszú távú szociálpolitikai koncepcióra és a szociálpolitika felső szintű irányításának módosítására” c. kutatási főirány keretében folytak a kutatások, tanulmány-írások, melyek egy része az ún. Szociálpolitikai Értesítő intézeti kiadvány-sorozatban jelent meg. (Rajtam kívül ehhez a munkához lett akkoriban felvéve Krémer Balázs, Őry Csaba és Závada Pali is fiatal kutatóként.)

E munkálatok végül részben átvezettek a majdani szociális munkásképzés irányába (erről is másik Jegyzetlapon), saját publikációm 1985-ben a Medvetáncban jelent meg A szociálpolitikairányítási-szervezeti rendszerének reformjáról[1] címmel (miután a munkálatok végéhez közeledve komoly koncepcionális polémia alakult ki a csoporton belül Szalai Juli és Zsuzsa között), illetve 1987-ben a Szociálpolitika ma és holnap (Kossuth) kötetben Lakásrendszerünk kialakulása buktatókkal címmel. (Utóbbi angolul: Difficulties in realizing…[2])

A kutatócsoportban különböző profilok (kutatási alterületek) alakultak ki, például Őry Csaba foglalkoztatás-politikával, Háber Judit oktatáspolitikával, Antal Z. László egészségpolitikával foglalkozott, az én területem a lakáspolitika volt. Így aztán számos vitafórumra eljártam (el kellett járnom), számos lakáspolitikai állami, mozgalmi és reform-koncepciót kellett a 80-as évek során az Akadémia nevében, mezében szakvéleményeznem… (KISZ[3], Pénzügykutató[4], Településfejlesztés szociális tényezői, A lakáspolitika szociális jellegének…[5][6], KNEB Rászorultsági elv…[7]? Egyebek)

 2. A társadalmi státuszok újratermelődése

E szerteágazó elemző-koncepciókészítő munka mellett a kutató csoportban éveken keresztül folyt egy valódi empírikus szociológiai kutatás is, melyet röviden úgy hívtunk, hogy REPRO-kutatás. A kutatás célja nagyon röviden az volt, hogy feltárja, a társadalmi státusz milyen újratermelődési folyamatai zajlottak a magyar társadalomban a megelőző évtizedekben, mi jellemezte részben a szegénység, részben a különböző egyenlőtlenségek, részben más társadalmi jelenségek újratermelődését, reprodukcióját. Robusztus kérdések, melyekhez egészen robusztus (két fűzött kötetnyi) kérdőív szolgált eszközül, s két adatfelvétel történt egy-egy életkor-csoportban, kohorszban. Az első adatfelvétel 1979-ben az 1929-34-ben született háztartásfők körében (ekkor még nem dolgoztam az intézetben), a második adatfelvétel 1982-ben az 1943-47-ben született háztartásfők körében (ekkor már részt vettem a kérdőív készítésében is). A felkeresett háztartások tagjainak teljes életútját (gyerekkor, iskola, munka, egészség, lakás, jövedelem sat.sat.) átfogta a hatalmasra duzzadt adatbázis. Én ebből arra fókuszáltam, hogy hogyan is lehet értelmezhetően összerakni és elemezni a lakásutakat, majd ennél szélesebben a teljes életutak kulcs forduló pontjait. Mondjuk röviden: rengeteget szenvedtünk az anyaggal, hihetetlen módszertani problémákba ütköztünk (melyhez hozzá kell tenni, hogy akkoriban még minden táblakérést külön programozni kellett, hogy az ókori számítógép-központ majd valamit produkáljon az amúgy lyukkártyákon lévő adatbázisból…..).

Szintén röviden, s szubjektíven: a csoportnak – szerintem – minden tekintetben beletört a bicskája ebbe a – persze igen-igen drága – kutatásba. Sem a résztanulmányok, sem a zárójelentés sehogy nem akart előállni. Végül – mint az ebben résztvevők közül a legfiatalabb - magam vettem kezembe a „gyeplőt”, s valahogy sikerült kicsikarni a kollégákból a saját részjelentéseiket, pénz addigra már publikálásra nem maradt, úgyhogy az intézeti stencil gépen húztuk le az elkészült két tanulmánykötetet (mondjuk a tudomány dicsőségére, a fedlapot is magam rajzoltam kézzel….) Kollégáim, Gábor Laci, Gáti Tibi, Háber Judit, Havasi Éva, Horváth Ágota tanulmányai mellett én a Két nemzedék önálló lakásútja[8] és az Egyenlőtlenségek az életidőben[9] címmel írtam egy-egy tanulmányt e kötetekbe.

Azért írok erről itt hosszabban, mert szerintem igen értékesek ezek a majdnem-kéziratok, másrészt számomra iszonyú sok tanulást jelentett ez a munka. Az empírikus szociológiai adatfeldolgozás iskolája volt ez számomra, a programozóval szorosan együttműködve, a nemzetközi irodalmat áttanulmányozva, plusz az elemzéshez a magyar társadalomtörténet, társadalomismeret számtalan szegletét olvastam, kutattam át – könyvtárakat, olykor levéltárakat bújva. Erre támaszkodva kezdtem társadalomtörténetet oktatni az ELTE-n akkoriban meginduló szociológiai-szociális munkás képzésen (erről másik Jegyzetlapon).

 3. Szociális lakáskérdés

A 80-as évek második feléből több, egymással szorosan összefüggő robusztus kutatást említenék, melyeket a Szociális lakáskérdés a 80-as években című OTKA kutatás-sorozat keretében Gábor László[10] kollégámmal közösen csináltunk. Az egyik, melyben feldolgoztuk az 1945 után megjelent összes magyar lakásügyi jogszabályt elsősorban a privilégiumok és a megfosztások dimenziójában, lényegében górcső alá vettük a magyar lakáspolitikai fordulatokat azok társadalompolitikai céljai tükrében. (Guberálás a lakáspiacon. A lakásfoglalók és a hatóságok küzdelme az 1945 utáni jogszabályok tükrében[11]) Emellett a terepen interjús-kérdőíves kutatást szerveztünk-vezettünk-csináltunk a budapesti díjhátralékos családok körében (Csongor Anna, Matern Éva, Mezei György, Tánczos Éva részvételével – mindannyian közben a SZETA-ban is aktivistaként…), ezt kiegészítettük a közüzemi díjak szabályozásának, beszedésének stb. az elemzésével, s ennek eredményeit aztán részben a Szociálpolitikai Értesítőben (1990/2) adtuk közre (Díjhátralékosok – díjhátralékosság), részben a Valóságban publikáltuk (Adósságok kicsinyben…[12]), illetve angolul is megjelentettük (Day-to-day crisis management[13]). (Később, már a 90-es évek elején, részben ezeket az eredményeket és persze későbbi kutatási eredményeket is felhasználva írtuk Gábor Lacival közös kandidátusi értekezésünket / Díjhátralékosok –díjhátralékosság. 1984 – 1994[14]/, ennek egy részét is publikáltuk a Valóságban, illetve egy Szöveggyűjteményben /Adalékok a családi pénzügyek vizsgálatához/, valamint az Esélyben / Eladósodott társadalom…[15]/). Az említett Szociálpolitikai Értesítőben (1990/2), Lakók és hatóságok Budapesten,  jelent meg a kutatáshoz csatlakozóan Tánczos Éva Óbudai díjhátralékos családokról írt tanulmánya, illetve Matern Éva Önkényes lakásfoglalókról és kilakoltatottakról írt műve. Már a 70-es évek végétől végzett szegénytelep-kutatások során is jócskán „belefutottunk” az utóbbi problémákba, a díjhátralékos kutatás során persze szintúgy és persze akkori aktivistákként is– segítő-ügyintéző-érdekvédő-mediátor szerepekben -  rendre foglalkoztunk ezekkel a konkrét helyzetekkel. Az 1945 utáni jogszabályok részletes feldolgozásával nyomon követtük és elemeztük a lakásfoglalók és hatóságok korábbi küzdelmeit, próbálkozásait, melyek összefoglalását a Valóságban adtuk közre (Ipi-apacs enyém a lakás! A lakásfoglalók és a hatóságok küzdelme az 1945 utáni jogszabályok tükrében[16])

1988-tól kezdve külön kutatási-aktivitási területemmé vált a „hajléktalanügy”, az ehhez kapcsolódó publikációkról azonban több más Jegyzetlapon írok.

4. Civil szerveződések

Ismét mindeközben, a 80-as évek második felében már (ismét) aktívan folytak a különböző reform-munkálatok, melyeknek nem csak a lakáspolitikai, szakpolitikai metszetéhez kapcsolódtunk, hanem a tulajdonképpeni politikai rendszerkritikához, rendszer-változtatáshoz is. Az intézeti kutatócsoporton belül Szalai Juli ebben kiválóan aktív volt, s engem – igen fiatal kutatóként, s egyéb szerepeimben… - aktívan bevont ekkoriban egy angol-magyar (én úgy nevezem, mozgalmi) kutatásba. Ebből most csak annyit, hogy nekiálltam és megpróbáltam számba venni az akkori magyar – elsősorban valamifajta szociális célú – nem-állami, alternatív, civil szervezeteket, NGO-kat (listájuk: Kisközösségi…mellékletében[17]), majd szépen sorba fölkerestem ezeket, kérdőíves interjúkat készítettem az ezekben tevékenykedőkkel, anyagokat gyűjtöttem, végül elemzést készítettem a tapasztaltakról. (Akkor még nem tudtam, hogy közben az Állambiztonsági szervek is anyagot gyűjtöttek rólam, e borzasztó veszélyes tevékenységemről.)  Először megírtam az Egymondat…[18] írásomat erről, mely ebben a formájában kézirat maradt (az angol verzió, One sentence…[19] beépült a közös kutatás anyagai közé), majd szerkesztett formában, Kisközösségi szociális kezdeményezések címmel megjelent az Arat a magyar (Szociálpolitikai értesítő) című kiváló kötetben, számos igencsak nagyra becsült szerzőtárs társaságában.

Itt említem meg, mert ehhez a kutatáshoz is kapcsolódik, hogy később, már a 90-es évek elején, egy másik angol-magyar kutatás keretében hasonlóképp – dokumentum-elemzéssel és kérdőíves interjús[20] módszerrel -  vizsgáltam és elemeztem a rendszerváltáskori lakásügyi és hajléktalanügyi  civil kezdeményezéseket (Lakásügyi szerveződések a 90-es évek elején Magyarországon[21], Hajléktalan szerveződések, Szervezetek a margón, New Social Initiatives, Housing Organizations…,[22] Housing Movements in Budapest[23] /Matern Évával/). 

 Az aktivista aktivitásokkal együtt sem tudhattuk akkor még, hogy mindezen kutatások nemsokára különböző irányokba (valójában nem is annyira különböző irányokba) szétszálazódó aktív „policy making” tevékenységek előkészítőivé, előtanulmányaivá válnak (önkormányzati lakásügyek, lakbér-szabályozás, díjhátralékos és lakásfenntartási támogatási rendszerek megalkotása, kilakoltatások megelőzése, hajléktalanügyek, civil szervezetek támogatási rendszerei stb. stb. – mindezekről másik Jegyzetlapokon)

5. Egyebek

Mondhatni, mindeközben külön munkákat is vállaltam, elsősorban sok kérdező biztosi, interjú-készítési munkát, vagy például az Országos Pedagógiai Intézetnek (OPI, ahol feleségem, Éva dolgozott) a pécsi Nevelési Központtal kapcsolatos háttér-kutatásában a szülők, családok mindennapi tevékenységstruktúrájáról (A tevékenységek struktúrája térben és időben[24]), mely 1987-ben jelent meg az OPI kiadványában, vagy – hogy egy egészen más területet említsek – a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság (KNEB) helyi segélyezési rendszerekre irányuló vizsgálat-sorozatában (Rászorultsági elv[25])

 A Fővárosi Közgyűlés tagjaként 1990 őszétől elláttam a Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottság elnöki feladatait (erről több más Jegyzetlapon), azonban az MTA Szociológiai Kutatóintézetében (miközben az intézet neve, szervezete, vezetése többször is változott) még a 90-es évek második feléig dolgoztam, kisebb-nagyobb kutatásokat végeztem. Egyik ilyen, szerintem nem túl sikeres kutatás volt – szintén Gábor Lacival A fiatal házasok lakáshelyzete a fővárosban című OKTK kutatás, melyről aztán (szinte muszként) az Esélyben publikáltunk egy tanulmány (A köldökzsinór[26]).

 Ennél sokkal izgalmasabb volt számomra (módszertanilag is) az a – nem tudom, miért, de máig szinte egyedülálló -  kutatás, mely az ELTE szociálpolitikai (szociális munkás) oktatásán – a kezdetektől 1994-ig – végzettek motívációira, pályájára irányult. Mivel magam is a kezdetektől részt vettem ebben az oktatásban, lényegében privát kutatói-oktatói érdeklődés hajtott. Ráadásul majdhogynem ingyen kellett lebonyolítani a kutatást (erre korábban is, később is számos példa adódott ténykedésem során), úgyhogy a végzettek címlistáit felhasználva, postai úton eljuttatott önkitöltős kérdőívekkel dolgoztam. A kutatásra 1994-ben lehetett sort keríteni, de az erről készült tanulmány csak 1996-ban jelenhetett meg az Esélyben (Egy új szakma születése[27]).

 Végül megemlítem, hogy a 90-es évek elején folyamatosan volt Szociális lakásügy Budapesten címen elnyert OTKA kutatási pályázatom, melynek keretében folyamatosan készült az Olvasókönyv a szegényügy - hajléktalanügy - lakásügy fővárosi történetéről című két kötetes művem, azonban a 80%-os készültségen a mai napig nem jutottam túl. De nem adtam fel, remélem még elkészül. Az Olvasókönyv egyes (de tényleg csak egyes) részeit  időközben különböző formákban azért közreadtam (Budapesti városrészek társadalma[28], Szociális lakáspolitika a városegyesítéstől…[29], Szegregációs minták…[30],  Budapesti lakás- és hajléktalanpolitika kezdetei[31], Szükséglakótelepek kora[32], „Hajléktalanok Menhelye Egylet” Az első fővárosi hajléktalanügyi kezdeményezés[33]).


[1] 1984-Medvetánc-A szociálpolitika reformja

[2] 1986-Difficulties...Housing System

[3] 1985-01 Szocpol koncepcio KISZ vita

[4] 1985-04 Lakáspol Vita Pénzügykutató

[5] 1984-OKKFT-Településfejlődés

[6] 1987-Településfejlesztés-Lakáspolitika szociális jellege

[7] 1988-Rászorultsági elv KNEB szakértői jelentés

[8] 1986-Két nemzedék önálló lakásútja-Meddig él

[9] 1986-Egyenlőtlenségek az életidőben Meddig él

[10] Gábor László - Névpont 2017

[11] 1990- Guberálás a lakáspiacon

[12] 1990-Valóság-Adósságok kicsinyben

[13] 1989-Day-to-Day

[14] 1994-Díjhátralékosok-díjhátralélosság-KANDIDÁTUSI-DOSból

[15] 1994-Esély Eleladósodott társadalom

[16] 1990-Ipi-apacs enyém a lakás

[17] 1988-Kisközösségi szociális

[18] 1988-Egy mondat...

[19] 1988-One sentence

[20] 1994-5-Interjúvázlat Lakásmozgalmak

[21] 1995-Lakásügyi mozgalmak MOZCIKK

[22] 1993-Housing Organizations

[23] 1997-Housing Movements in Budapest

[24] 1986x-Tevékenységek térben és időben

[25] 1988-Rászorultsági elv KNEB szakértői jelentés

[26] 1996-A Köldökzsinór

[27] 1996-Esely-Egy új szakma születése

[28] 1996-Budapesti városrészek társadalma RÖVID

[29] 1996-Szociális lakáspolitika...városegyesítés

[30] 1996-Szegregációs minták városegyesítés Wesley-kötet

[31] 2010-100népszálló-A budapesti lakas- es hajlaktalan politika kezdetei--SAJÁT

[32] Szükség-lakótelepek kora

[33] 1998-Menhely Egylet - Esély

Comments