1993 Lakáscsere rendelet

Jegyzetlap – Lakáscsere rendelet

Mára már teljesen feledésbe merült, hogy „valaha”, az 1990-es rendszerváltás előtt volt Budapesten egy ún. Fővárosi Ingatlanközvetítő Vállalat (elterjedtebb nevén: FIK) az Eötvös utcában (VI. ker.). (A „valaha” szóhasználat persze csalóka, mivel a cég – vadregényes, vagy inkább kriminális - utóélete még évtizedekig elhúzódott, s a hazai rendszerváltás/káder-privatizáció egyik igazán sok tanulsággal járó mintapéldányává vált – lásd erről pl. https://atlatszo.hu/2016/03/28/a-reihard-gyilkossagtol-a-buda-cash-csodig-12-eve-tart-a-fovarosi-ingatlankezelo-felszamolasa/).

Többek között ez az állami/tanácsi vállalat foglalkozott azzal, hogy elősegítse a különböző helyeken, kerületekben lévő tanácsi bérlakások egymás közötti cseréjét, vagy éppen a nem-tanácsi és tanácsi lakások közötti cseréket. A tanácsi bérlakások önkormányzati tulajdonba adása miatt azonban ez a cserefolyamat megakadni látszott, mely részben a folyamatban lévő ügyeket, de a későbbi ilyen tranzakciókat is veszélyeztette. Ezért az 1991. június 12-én elfogadott ún. fővárosi törvénybe (1991. XXIV. tv.) bekerült (10. §), hogy „(3) A fővárosi önkormányzat feladat- és hatásköre különösen: p) a törvény keretei között a lakáshoz jutás feltételeinek, valamint az önkormányzati tulajdonú lakások cseréjének szabályozása.”.

Azonban miközben zajlott az ún. Lakástörvény előkészítése is, képtelenség volt ezt a kérdést szabályozni. Viszont amint 1993. július 30-án hatályba lépett a Lakástörvény, - mely amúgy pontosította, vagy inkább csak továbbszűkítette(!) a Fővárosi Önkormányzat hatáskörét ebben a kérdésben is, a lakáscseréhez történő hozzájárulás, illetve megtagadás feltételeinek a szabályozási lehetőségére – rögtön elkészítettük a vonatkozó előterjesztést és rendelet-tervezetet. Ebben kifejtettük, hogy „A Fôvárosi Törvény, a Lakástörvény a hatásköröket oly módon decentralizálta, hogy ebbôl csak minimális hatáskör maradt a fôvárosnál, igy elszakitva az egyes szabályozási részeket egymástól, rendkivül nehéz fôvárosi egységes lakásrendeletet alkotni.

Megpróbáltuk mérlegelni, kalkulálni, hogy milyen irányban kezdhetjük szabályozni a bérlakás szektorokat.

Felmerült a vételi jog törvényben szabályozott formája után, hogy van-e helye és értelme bármilyen bérlakásokra vonatkozó szabályozásnak. A jelenleg bérlakásban lakók oldaláról nézve a vételi jog durván kettévágja a bérlôk társadalmát rövid és hosszu távon várhatóan sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek a lakásukat megvásárolni nem képesek.

Ezért kérdéses volt, hogy helyzetüket további szigoritásokkal lehet-e, szabad-e sulyosbitani.

A lakások értéke (csereértéke) az uj szabályok miatt várhatóan jelentôsen csökken (rövid távon a vételi jog miatt, bizonyos lakások értéke még növekedhet).

A kérdés ugy is feltehetô, hogy rövid távon kik juthatnak lakhatáshoz az önkormányzatokon keresztül, majd a bérleti szerzôdés megkötése után induló vagyonhoz.

A Lakástörvény olyan tágan szabályozta a bérlakások elcserélhetôségének lehetôségét, hogy kalkulálhatóan továbbra is müködni fog az un. szürke piac a bérlakásszektorban.

Ez a meglévô bérleteknél megakadályozhatatlan, kérdéses, hogy az uj bérbeadásokkor lehet-e, érdemes-e különös akadályokat kiépiteni.

Következményként továbbra is lényegében egy elképzelt szempontrendszer (pl. szociális szempontok) nélküli, vegyes társadalmu bérlakásszektor várható.”(1993-10 Főv lakéscsere rendelet tervezet RENDELET, 1993-10 Lakáscsererendelet Kgy Előterjesztés ELOTERJ)

Az volt az álláspontom, hogy a kialakult helyzetben a lehető legkönnyebbé kell tennünk a bérlakások cseréjét, a lehető legkevesebb akadályt szabad gördíteni e cserék elé.

Előterjesztésemet, a korábban tervezettnél is szűkebb, lecsupaszított rendeletet a közgyűlés 1993. októberében elfogadta (1993-10-18- csere rendelet). Az összesen négy paragrafusból álló rendelet szerintem pusztán egy technikai jellegű szabályozás volt, azonban sokak számára fontos kérdést szabályozott.

Az akkor velünk folyamatosan kapcsolatban lévő LABE (Lakásbérlők Egyesülete) – szerintem oktalanul - még így is kifogásolta a szabályozás „szigorúságát” (1993-11-01 Válasz a LABE elnökének BATTHA).

Szabályozás ide, vagy oda, az érintettek így is sokszor csak tébláboltak, ha ilyen cserére került a sor, nem tudták, mit hogyan kellene tenniük, s bizony igen sokakat ért érdeksérelem is a zavarosban halászók részéről. Ezért 1998-ban egy közérthető, lakossági tájékoztatót készítettem, melyet a legkülönbözőbb lakossági pontokon terjesztettünk (1998-07 Lakáscsere leaflet, Tájékoztató).

Aztán 2005-ben még ezt a hatáskört is elvették a fővárostól, úgyhogy 2006-ban a Fővárosi Közgyűlés hatályon kívül helyezte az 1993-as csere rendeletet.

A rendeletet egyébként 1993-ban egy ütemben készítettük, s vittük be a közgyűlés elé az ennél – szerintem – sokkal fontosabb lakbérekről szóló és lakás-bérbeadási rendelettel együtt, melyről másik Jegyzetlapon írok.