1995- Hálózat Alapítvány - Fővárosi Lakásrezsi Támogatás (Alapítás és működés)

Jegyzetlap – Hálózat Alapítvány

 Az 1995 szeptember elején létrehozott  „Hálózat – Budapesti Díjfizetőkért és Díjhátralékosokért Alapítvány”-ról néhány összefoglaló már megjelent az elmúlt két évtized során (1998 Szombathely – Budapesti modell, 1999-02 Budapesti modell, elsősorban a krízis támogatásokról  2000-04 Szemben az árral Hálózat, 2004-03 Esély Szemben az árral, és bármily furcsa, de az egyik legprecízebb összefoglaló az Állami Számvevőszék célvizsgálatának összefoglalójában található 2011 ÁSZ Jelentés Hálózat). Emiatt itt is csupán néhány dokumentumot próbálok elhelyezni az időben és térben.

Csak, hogy egy-egy ilyen „projekt” átfutási idejét érzékeltessem, még/már az 1990. évi önkormányzati választások előtt, a kampány idején fölmerült annak a támogatási konstrukciónak a gondolata, mely aztán öt-hat évvel később valóban meg is valósult. Az akkori tárgyalások azonban erről a konstrukcióról még nem jártak eredménnyel (1991-04-DG levél díjhátr-FSZDVLEV).

Maga a fővárosi „tarifa-kompenzáció” a Hálózat Alapítvány létrejötte előtt kezdetét vette, 1995 elején. Miközben – többek között - drasztikus közüzemi díjemelésekre kellett sort keríteni a kilencvenes évek elején (a fővárosnál volt több fontos közszolgáltatás tulajdonosi és egyben árhatósági jogköre is), aközben az első választási periódus során nem sikerült bevezetni egy egységes lakásfenntartási támogatási rendszert a városban (erről másik Jegyzetlapon írok). Így indultunk neki a második önkormányzati ciklusnak 1994 végén. Ismét jelentős távfűtési és víz-csatorna díjemeléssel kellett kezdenünk, s – szokás szerint – igen kemény tárgyalások során jutottunk el odáig, hogy legalább a legrászorultabb családok valamilyen kompenzációban részesülhessenek az áremelés hatásait enyhítendő. Nem mellékes körülmény, hogy magának a legérintettebb FŐTÁV-nak a vezetése maga is kezdeményezte valamilyen szociális kezelés szükségességét (részben az akkori vezetés maga sem szokott hozzá az ilyen népszerűtlen lépésekhez, részben a hírek a hasonló cipőben járó varsói/moszkvai fogyasztók díjfizetési sztrájkjairól szóltak, részben ezek a szolgáltatások nem igazán kikapcsolhatóak, vagyis nem-fizetés esetén csak a kintlevőség nő). Ilyen háttérrel készítettem – illetékes fővárosi szociálpolitikusként – első indító szakmai tervezetemet/vázlatomat a lehetséges tarifa-kompenzációról az akkor létrehozott ad hoc munkacsoport részére (melyben a szolgáltatók és a díjbeszedő vezetői vettek részt) (1995-01-18 dijkomp munkacsoport).

1995 februárjában már döntött is a közgyűlés az addigra kialakított első kompenzációról, mely előzetes számításaink szerint mintegy 60-70 ezer budapesti háztartást célzott meg (1995-03-MH rászorultsági alapon). És persze ezzel iszonyú logisztikai munkálatok vették kezdetüket (akkor még nem mértük fel, hogy ez hosszú éveken keresztül évente meg fog ismétlődni).

Lényegében ezzel párhuzamosan a Díjbeszedő Rt (mely ekkor egyike volt a nemrég privatizált volt állami vállalatoknak) magántulajdonos vezetői igen komoly elhatározásra jutottak, s elkezdték megalapítani az ún. Alapítvány a Díjhátralékosokért alapítványt, a későbbinél sokkal szerényebb célokat kitűzve (külön tanulmány tárgya lehetne e tulajdonosok/cégvezetők - Kózsa Pál, Jelinek Gábor és Verő András - motivációinak elemzése, akik a későbbiekben is folyamatosan kiálltak akkori elhatározásuk mellett, s szerepüket - azt gondolom - nem lehet elégségesen méltatni) (1995-03 alapító okirat). Maga a kompenzáció a Fővárosi Közgyűlés (mint az érintett szolgáltatók tulajdonosa) döntését követően a szolgáltatók és a díjbeszedő közötti (számlázási) rendszerben zajlott, akkor még alapítványi közreműködés nélkül. (Erről az első tapasztalatokról kértem információkat a cég vezetőjétől 1995-09 Kózsa.)

Számomra azonban a kompenzáció elindulása mellett az igazi, vagy ha úgy tetszik a legalább ennyire fontos „harci terep” maga a díjmeghatározás, az áralku maradt (1995-11-03 Atkárinak) (erről azonban másik Jegyzetlapon írok).

A díjemeléseknek azonban még messze nem volt vége, így ragaszkodtam a kompenzáció továbbfolytatásához, egyben a támogatási rendszer kiterjesztéséhez is a már hátralékos családok irányában (ez egybevágott az említett vezetők törekvéseivel is). Erről – a további díjemelések tervezésének időszakában többpárti (bizottsági tagsági) és cégvezetői konzultációs értekezlet elé terjesztettem szakmai javaslatomat, mely a már létrehozott Alapítvány jelentős szerepvállalása és ehhez szükséges jelentős átalakítása irányába mutatott (1995-11-06 Emlékeztető).  Nem állítom, hogy az eredeti magánszemély alapítók kitörő örömmel fogadták volna ezt a fordulatot (ők inkább csak egy csendesebb karitatív tevékenységet céloztak volna), azonban részben olyan fontos ügyről volt szó, részben ekkor már akkora nagy összegek kerültek szóba (melyek DB Rt üzleti szempontból sem voltak lebecsülendőek), hogy „lenyelték ezt a békát”. (Itt ismét meg kell jegyeznem, hogy ennek elengedhetetlen feltétele volt a partnerek sziklaszilárd kölcsönös bizalma és jó szándéka.)   

A közgyűlés 1995. novemberében megtárgyalta és elfogadta a közüzemi díjkompenzáció következő évi folytatásáról szóló előterjesztésemet (mely szerint bővült a kompenzációra jogosultak köre, és az említett módon változott a pénzügyi lebonyolítás módja). És ismét neki kellett látni a sokszereplős logisztikának, hogy az érintettek időben, megszakítás nélkül hozzájussanak a díjkompenzációhoz (1995-11-23Lebonyolítás, 1995-12-11 Emlékeztető).

E fejleményekkel párhuzamosan folyt a Hálózat Alapítvány átalakítása, hogy az új és igen nagy feladatnak meg tudjon felelni. Föl kellett készülni a hátralékkiegyenlítő támogatás működésbe hozására (1996-01-09 Kózsa hátralékos), teljesen át kellett dolgozni az alapító okiratot, és a kuratóriumot (melyben ezt követően a cégek képviselői és a közgyűlési pártok delegáltjai vettek/vesznek részt) (1996-01 Hálózat alapítótervezet), közben számos részletet tisztázni kellett a támogatás gördülékeny lebonyolítása érdekében /ez még igen sokáig eltartott/ (1996-02-12 Emlékeztető), végül 1996. február 23-án tartotta az alapjaiban megújított Hálózat Alapítvány első rendes kuratóriumi ülését (1996-02-14 Meghívó Hálózat), melyre el kellett készíteni az új kuratórium működési rendjének szabályait (1996-02-23 Hálózat SzMSz tervezet). Ki kellett alakítani a jegyzőkönyv-vezetés rendjétől kezdve a határozatok végrehajtásáig, a DB Rt-vel való együttműködéstől (1996-06-11 Hálózatiroda szerződés, 1996-06-11 Hálózat iroda szmsz) a döntéshozatal rendjéig számos olyan elemet, melyek során már működött a támogatási rendszer, s egyszer sem szabadott hibázni (az konkrét családokat érintett volna). (1996 közepétől vezettük be, hogy minden hónap első hétfőjén délután ülésezik a kuratórium és hozza meg döntéseit (1996-06-03 Kur határozatok) – s immár több, mint 20 éve valóban minden első hétfőn ez a program…) Számos egyéb döntést is kellett hozni akkor és azóta is a konkrét felvetődő támogatási és egyéb lebonyolítási helyzeteket megoldandó (1996-09 Hálózat kur hat).

Közben amúgy gondoskodni kellett a lakosság és a lebonyolításban közreműködő szervezetek folyamatos tájékoztatásáról, hogy a kompenzáció el is jusson az arra jogosultakhoz (1996-07 Hálózat Jegyzők). Ezzel párhuzamosan

Mivel az ELMŰ és a FŐGÁZ nem csatlakozott a Hálózat Alapítvány támogatási rendszeréhez, már ekkor, majd később is vissza-visszatérő tárgyalások folytak az utólagos csatlakozásról, ezeket a tárgyalásokat azonban végül soha nem koronázta siker (1996-10-03 ELMŰ levél, 1996-11-15 gázmű-elmű sajtó, 1996-12-02 gázkomp számítások, 1997-09-22 Gázmű mérőórák), itt maradtak az eseti akciók (ezekről másik Jegyzetlapon). A bevezetett és már ebben a nagyon korai időszakban is jól vizsgázott kompenzációs rendszert a kormánynak is javasoltuk a gáz- és áramárak támogatására bevezetni (1996-10-24 Díjkom Összefoglaló), azonban a kormány más megoldást választott.

Azt az újszerű megoldást – mely mellett én elvi és praktikus okok miatt is mindvégig szilárdan kitartottam -, hogy maguk a szolgáltatók finanszírozzák a saját díjaik kompenzációs rendszerét, persze viták övezték (1996-12-09 Profitból támogatás, 1997-12 MH levél). Ezzel együtt például a FŐTÁV, mint legnagyobb résztvevője, érintettje e támogatási rendszernek, konkrét felmérésekkel és cost-benefit számításokkal próbálta mérni a támogatás hatékonyságát, melynek én különösen örültem (1996-12-02 Háttér összefoglaló, 1997-07-27 HARD felmérés a kompenzációról). 

A díjkompenzáció maradvány-összegét hátralékkiegyenlítő támogatásra fordítottuk, s fordítjuk mindmáig. Ehhez 1997-ben ki kellett alakítanom a kérőlap-mintát, melyet a közreműködő adósságkezelők a családsegítő központokban használhatnak az ügyfél kérelmének beadásakor és persze ki kellett alakítani a támogatás szabályait is (1997-08 Hálózat kérelem, 1997-08 Hálózatjavaslat támogatásra). Mindez persze nem egy lépésben történt, pontosabban, később folyamatosan csiszolni, módosítani, korrigálni kellett a rendszert a gyakorlati észrevételek alapján. (Csak példaképpen:  1999-05 Hálózat kur javaslat, 1999-05 Hálózat jkv rendkívüli, 2016 támogatási szabályzat)

És aztán 1997 végén ismét be kellett indítani az 1998-as folytatást a már kimunkált egyeztetési, döntéselőkészítő,döntéshozatali és igencsak jelentős logisztikai mechanizmussal (1997-12-15 Emlékeztető, 1997-12-17 főv kgy határozatok, Előterjesztés)

Igen részletes képet kaphatunk az Alapítvány támogatásainak alakulásáról az évenkénti tájékoztatókból, melyeket a lehető legszélesebb körben terjesztettünk, hogy eljusson a lakossághoz, az érintettekhez, annak érdekében, hogy aztán igényelhessék a támogatást. (Sajtóközleményekben, lakossági fórumokon, minden helyi újságban, melyet mindenkihez eljuttattak stb.) (Ezeket lásd: Tájékoztató dosszié) A támogatási rendszer méretének, finanszírozásának alakulásáról a lehető legrészletesebb képet a – szintén évenkénti – közgyűlési előterjesztések nyújtják, melyeket megpróbáltam mindig a lehető leginformatívabb módon összeállítani. (Ezeket lásd: Fővárosi Közgyűlés előterjesztések dosszié)

Talán a legrészletesebb, legátfogóbb összefoglalást a 2010. évi közgyűlési előterjesztés adja (2010 Főv kgy rezsi előterjesztés), de erről még néhány szót:

A fővárosi közüzemi díjkompenzáció a 1995-2010 közötti másfél évtized során – a sok-sok háttér szakmunkán, közreműködői aktivitáson túl – nem működhetett volna folyamatosan (négy választási cikluson keresztül) a főpolgármester (Demszky Gábor), a helyettesek (Atkári János, Ikvai-Szabó Imre) és minden egyes közgyűlési frakció, képviselő határozott támogatása nélkül. Ez 2010-ben alapvetően megváltozott. A merőben új városvezetés úgy csodálkozott rá erre a támogatási rendszerre, mintha nem is ismerték volna, nem is szavazták volna meg minden egyes évben a részletes előterjesztéseket, delegáltjaik nem ültek volna ott minden egyes kuratóriumi ülésen (kivéve persze, amikor távol maradtak). „Bizalmuk” jeleként, mintegy ismerkedésként is rögvest APEH (NAV), ügyészségi és Állami Számvevőszéki vizsgálatot indítottak (egyszerre) az alapítványnál (hogy hogyan tudtak ennyi „független” szervet egyszerre egy célra elindítani…). Az Alapítvány egyedülállóan precíz működése miatt semmi olyan szabálytalanságot nem sikerült találni az évente több tízezer támogatást folyósító, milliárdos forrással gazdálkodó szervezetnél, melybe bele lehetett volna kötni… Ezért felsőszintű fővárosi megbeszélést hívtak össze, hogy hogyan lehetne az alapítványnál még meglévő jelentős forrást megszerezni, más célra fordítani. Sajnálatukra kiderült, hogy erre nincs lehetőség, sőt a kuratórium tagjai is ingyen végzik döntéshozó munkájukat másfél évtizede, így oda sem érdemes beülnie senkinek. Ezzel érdeklődésük az alapítvány iránt megszűnt. Annyira megszűnt, hogy viszont a továbbiakban már olyan tulajdonosi döntést nem is hoztak, mely a díjkompenzáció folytatását biztosíthatta volna.

Ezért az alapítvány – a nem-véletlenül – képzett tartalékaiból 2010-2011-2012-ben fokozatosan csökkenő, szűkülő formában kivezette (megszüntetni kényszerült) a díjkompenzációt és maradt a hátralékkiegyenlítő és a kilakoltatásokat kivédő krízis támogatások folyósítása a maradvány maradványának terhére. (2010-10-07 Tisztelt Főpolgármester, 2010-11-18 Hálózat folytatás, 2011-11-30 Döntéselőkészítő, 2012-10-18 Hálózat főpolgármester)  

Azt viszont már nem tudták visszavenni, hogy - az itt csak éppen hogy fölvillantott munkálatok eredményeként – ez alatt 1995-öt követő nem könnyű másfél évtized alatt évente több tízezer igencsak rászoruló fővárosi családnak sikerült némileg segíteni, hogy lakása fenntartását, megtartását biztosítani tudja.