2006 - 2009 Energiaár-támogatási akciók

Jegyzetlap – energiaár-támogatási akciók 2006, 2009

 Igazából csak azért nyitok egy külön kis jegyzetlapot a 2006. évi és a 2009. évi energiaár-támogatási akcióinknak, mert olyan különös, különleges volt mindkettő, a szervezése is, a lebonyolítása, a benne résztvevő valóban rengeteg kolléga együttműködése.

Ahogy mást is, azt is képtelenség egy ilyen jegyzetlapon összefoglalni, hogy mi is volt a 2006. évi és aztán a 2009. évi energiaár-támogatási akciónk háttere. Maradjunk most csupán annyiban, hogy a (lakossági) gázár alakulása top politikai kérdéssé vált 2000-es évtized közepén, s az MSZP-SZDSZ kormány 2004-től visszatartotta a gázáremelést (miközben az olaj és a gáz beszerzési ára radikálisan nőtt ezekben az években), mígnem 2006-ra már jelentős gázár-emelésre kényszerült. 2006 közepén a kormány sokk-terápia méretű gázár-emelést jelentett be (30-90%-os gázár-emelésről nyilatkoztak a kormánytagok). Támogatásról, kompenzációról persze ekkor még nem volt szó, úgyhogy a Magyarországi Adósságkezelők Egyesülete (MADE) nevében rögvest sajtóközleményben tiltakoztunk (2006-06-11 Gázár-közlemény).

Kivételesen azért itt megemlítem, hogy ez a miniszterelnöki bejelentés közvetlenül a május 26-i zártkörű MSZP-frakció ülésen elhangzott ún. öszödi beszédet követően történt, mely beszéd aztán szeptember 17-én szivárgott ki, szeptember 18-án este rohamozták meg a TV-székházat, s a súlyos utcai zavargások eltartottak október 23-ig. Ezt itt most csak azért is hozom szóba, mert egyrészt – mint látni fogjuk - pontosan ezekben a napokban kellett tárgyalnunk a kormányzat képviselőivel erről a brutális gázár-emelésről, illetve enyhítésének lehetőségeiről (nehéz elfelejteni, ahogy Kiss Péter, Szociális és Munkaügyi Miniszter az egyik tárgyalás közben feláll, a zavargások hangjától vezérelve igencsak aggódva a Kossuth térre néző ablakához siet, majd ilyen körülmények között visszaül, s folytatjuk a tárgyalást…). Másrészt a 2006-os zavargások politológusi narratívájából teljesen hiányzik ez az „apró” háttér-körülmény (a gázár-emelés mellett más megszorító intézkedéseket is bejelentettek ekkoriban).

2006 őszén – megkésve bár, de - gőzerővel folytak a szakértői munkálatok és tárgyalások a gázár-emeléshez kapcsolódó gázár-támogatási rendszer kialakításáról (2006-09-28 szempontok a szakrétői megbeszéléshez, 2006-11-08 SZMM javaslat, 2006-11-17 kiss péter tájékoztató).  A magunk részéről vitattuk a célzás módját, a támogatottak meghatározásának körét, a lebonyolítás abszurdnak tűnő majdani végrehajtását.

Mindezzel párhuzamosan – többek között – két másik területen is számos teendő akadt. Az egyik ilyen volt, hogy a drasztikus gázár-emelés katasztrofálisan érintette a gázüzemű hőerőművekre épült távhő-szolgáltatói ágazatot (annak árait). A FŐTÁV vezérigazgatója levelében a távfűtési árak 2007. január 1-i 45%-os emelését vetítette előre (2006-11-10 Főtáv Demszky, 2006-11-18Főtáv Hálózat). Az emelés tompítása érdekében csak részleges eredményeket lehetett elérni, míg a tervezettől (2006-11-21 Főtáv kgy) az új díjak elfogadásáig jutottunk. „Szerencsére” ekkor már éppen tíz éve bejáratottan működtettük a Fővárosi Közüzemi Díjkompenzáció rendszerét a Hálózat Alapítványon keresztül (erről másik Jegyzetlapon szólunk), s ennek felhasználásával tudtunk némi eredményt elérni. Részben jelentősen megnöveltük a távfűtési kompenzáció összegét, szélesítettük a jogosultságot is (2006-08-22 végleges előterj), részben pedig igen kemény tárgyalásokat követően sikerült elérni, hogy – az akkor még fővárosi tulajdonban is lévő – FŐGÁZ Rt. Is 150 millió Ft-tal csatlakozzon be ebbe a támogatási rendszerbe (2006-11-21FŐGÁZ, 2006-11-21 FŐGÁZ). (Megjegyzem, ekkor már, 2002 óta nem „a fővárosban” voltam, a BMSZKI-ban dolgoztam, de ezeket az ügyeket nekem kellett gondoznom Ikvai-Szabó Imre főpolgi helyettes és Demszky Gábor támogatásával.)

A másik terület, ahol számos teendő akadt ekkor, az ELMŰ „belépése a képbe”, s itt jutunk el végül magához az első ún. energiaár-támogatási akcióhoz. Az előzőek után nem kell részleteznem, hogy mennyire fölforrósodott ebben az időszakban a háztartási energiaárak alakulásának kérdése. Az ELMŰ vezetői – akikkel folyamatos kapcsolatban, tárgyalásban voltunk az adósságkezelők műhely-találkozóin (erről másik Jegyzetlapon) – most úgy gondolták, hogy adózás utáni nyereségük egy részét rászoruló családok (áramfogyasztók) támogatására fordítanák (kisebb mértékben már korábban is nyújtottak ilyen támogatást a HÉRA Alapítványon, illetve a MMSZE-en keresztül). Miután többen összedugtuk a fejünket, úgy döntöttünk, hogy a részben a családsegítők/adósságkezelők által segített családok áramszámla-kinnlevőségeit kellene rendezni, részben a már kikapcsoltak kinnlevőségeit kellene nullára írni (szanálni), részben a visszakapcsolás (igen magas) költségét kellene ebben a körben támogatni. Erről kezdtünk tárgyalni (2006-10-14ELMŰ Dénes), majd állapodtunk meg az ELMŰ vezetésével (2006-11-22 ELMŰ megállapodás). Azt kell mondanom, hogy az ELMŰ vezetői igen-igen gyakorlatlanok voltak ebben a helyzetben, de sokat segített egyrészt, hogy kitartottak elhatározásuk mellett, másrészt a másik oldalon az adósságkezelők jól megalapozott összetartása, elszántsága, hihetetlen, elhivatott vállalkozási készsége. A megállapodás nyélbe ütését követően óriási logisztika következett: a Hálózat Alapítvány (mely kizárólag támogatást nyújthat) szerződött a Fővárosi Szociális Közalapítvánnyal, mely kiszerződte az érintett fogyasztók összeírásának, majd a segítők munkájának elszámolási feladatait az Esély Családsegítő Központhoz. Nagyon gyors és pontos (a személyiségi jogok miatt bizalmi és zárt rendszerben lebonyolítandó) feladatról volt szó (2006-11-02 ELMŰ összeírás). Az így összeállított pontos fogyasztói lista alapján a Hálózat Alapítvány folyósította a támogatást az ügyfelek ELMŰ számlájára. Lényegében sikerült megoldanunk, hogy még karácsony előtt Budapest 23 kerületének és Pest megye 30 településének (melyek az ELMŰ rendszerébe voltak bekötve) 5741 családja - akik szociális helyzetük miatt áramdíj-tartozást halmoztak fel, részt vettek adósságrendezési együttműködésben, vagy már kikapcsolták náluk az áramszolgáltatást, vagy olyan rászorulók (rendszeres segélyben részesülők), akiket az eladósodás veszélye fenyegetett -–hozzájutottak az egyszeri nagyobb összegű - lényegében a tartozásukat szanáló mértékű - támogatáshoz, összesen 310 millió Ft-hoz (2006-12-21SAJTÓ). Ezt akkor hatalmas eredménynek éreztük (érzem ma is).

Nem ennek az akciónak volt a közvetlen hozadéka, de lélektanilag jelentősen hozzájárult ez is ahhoz, hogy 2007 közepén a új villamos energia törvénybe egy új fogalom került bevezetésre: a védendő fogyasztók, s az előrefizetős mérőórák rendszerének kialakulása is kicsit nagyobb lendületet kapott (2007-08 ELMŰ védendő fogyasztók).

 A második ilyen nagy akcióra 2009-ben került sor, amikor kiderült, hogy az ELMŰ-ÉMÁSZ Rt-nek brutális nagy 2008. évi adózás utáni nyeresége keletkezett, s az akkori jogszabályok szerint (5/2005. (I. 21.) GKM rendelet) az ún. villamosenergia-elosztók - amennyiben az adott évi eredményük egy meghatározott nyereségkorlátot túllép – kötelesek voltak (a Magyar Energia Hivatallal (MEH) egyeztetett módon) árengedményt adni díjaikból. Az ELMŰ-ÉMÁSZ esetében ez nem kevesebb, mint  2,6 milliárd Ft volt! Ennek felhasználásáról, hogyanjáról szociális minisztériumi javaslat is készült (2009-03 feljegyzés) és MADE elnökként magam is készítettem rá javaslatot (2009-03 Javaslat vázlat). Mint már megszoktuk, igen bonyolult tárgyalások indultak (ebbe az Energia Hivatalt is be kellett vonni, egyetértésére szükség volt), melyek majdnem zátonyra futottak Kiss Péter, akkor éppen Társadalompolitikai Miniszter (sic!) ki-tudja-milyen-indíttatású akciói miatt (2009-06-24Hálózat-ELMŰ-MEH). 

 Végül 1 milliárd Ft összegű támogatásról írtunk alá megállapodást az ELMŰ-vel (ekkor már az ELMŰ vezetése sokkal jobban képben volt és fel volt készülve a jogi-pénzügyi-logisztikai feladatokra) (2009-07-29alapitvanyszerződés). Az összeg hatalmas volt, a feladat sem kicsi, de lényegében a 2006. évi sikeres akció logikáját,  logisztikáját ismételtük (2009-07 Tájékoztató) a támogatás tartalmának némi feljavításával. Az első nagyobb támogatási hullámot 2009 végéig lebonyolítottuk, melynek során 9063 „védendő fogyasztó” jutott átlagosan 42 ezer Ft-os támogatáshoz (összesen 384 millió Ft támogatás), 4362 olyan fogyasztó jutott (átlagosan 108 ezer Ft támogatáshoz), akiknek az egy főre jutó havi jövedelmük alacsonyabb volt, mint 57.000 Ft és már kikapcsolták őket (950 ilyen háztartás volt), vagy közvetlenül a kikapcsolás előtt álltak. Minden érintett háztartás egyszeri 10.000 Ft-os támogatásban részesült, számlajóváírás formájában, valamint hátralékuk nagy részének jóváírására került sor, háztartásonként maximum 150 ezer Ft erejéig (2009-12-03 SAJTÓ Új lapot nyithat)

 Mindkét energiaár-támogatási akció során külön odafigyeltünk arra, hogy a közreműködő kollégák, adósságkezelők – akik hallatlan plusz-munkát vállaltak azért, hogy ügyfeleik ilyen „extra” támogatáshoz juthassanak (az ELMŰ extra profitjából) – maguk is némi honoráriumban részesülhessenek munkájukért (egyébként ennek pénzügyi-szervezési lebonyolítása majdnem olyan nehéz volt, ha nem éppen nehezebb, mint a támogatás lebonyolítása) (2009-12-20köszönet).