FŐVÁROSI SZOCIÁLIS CÉLÚ ALAPOK, ALAPÍTVÁNYOK

(A Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottsága „civil szervezetek keretéről” további dokumentumok ITT.)

Szolidaritási Alap

Mit mondjak, nem volt könnyű kiheverni Budapest főváros szétverését, szétszervezését az 1990-es rendszerváltást követően (mármint hogy privátilag, helyi döntéshozóként – mert egyébként ezt a város mindmáig nem heverhette ki). Mind a lakásügy, mind a szociális politika terén rendkívül sokat gondolkodtunk, hogyan lehetne mégis valamilyen koordinált megoldásokat kitalálni, kialakítani, melyek úgy-ahogy összetartanák a város – mely szerintünk, minden lokális, fontos sajátosságaival együtt egy város. Így jutottunk el 1996-ig a Fővárosi Városrehabilitációs Alap (keret) (erről másik Jegyzetlapon) és a Fővárosi Szolidaritási Alap gondolatához és létrehozásához.

Egészen sajátos megoldást „fundáltunk ki”: mivel a Szolidaritási Alapból a kerületekhez szervezett szociális szolgáltatások létrehozását, fejlesztését kívántuk támogatásokkal ösztönözni, ezért azzal álltunk elő, hogy még a fővárosi ún. forrásmegosztás során vegyünk ki a közös „nagy kalapból” egy összeget erre a célra, ez az összeg kerüljön ki a 23 kerület és a főváros osztozkodásából, hisz közös, összvárosi célokat szolgál. Ezzel persze irgalmatlanul bonyolult politikai egyeztetési logisztikát húztunk magunkra, de ennek a célnak ez az eszköz felelt meg a leginkább. (Mielőtt folyamatosan megemlíteném, inkább már itt: Szolnoki Andrea akkori illetékes főpolgármester-helyettes kabinetjének vezetője, Ikvai-Szabó Imre kiemelkedő szerepet játszott ebben a történetben, nagyszerűen dolgoztunk együtt még hosszú-hosszú éveken keresztül, Imre igazi barát is lett közben.)

Így került sor arra, hogy az 1996 januárjában jóváhagyott forrásmegosztási rendeletben sikerült egy 300 millió Ft-os keretet elkülöníteni erre a célra, közelebbről a kerületi önkormányzatok szociális fejlesztéseinek összehangolására, a szükségleteknek megfelelő, a Szociális törvényben meghatározott, illetve új ellátás-típusok kialakítására. Ezek fő irányai a következők voltak:

A) a már meglévő ellátások továbbfejlesztése,

(Pl.: családsegítő központ, gondozási központ, házi gondozás, szociális étkeztetés, ellátásban dolgozók továbbképzése, lakossági kapcsolatok korszerűsítése stb.)

B) új típusú ellátások létesítése,

(Pl.: hajléktalanok nappali melegedője, fogyatékosok napközbeni ellátása, rehabilitációja, habilitációja, home-care, új pénzbeni támogatási formák, működő szervezetek egyéb kezdeményezései stb.)

C) olyan új ellátások kialakítása, melyek össz-fővárosi jelentőségűek, egynél több kerületre kiterjedő ellátást jelenthetnek.

(Pl.: átmeneti szálláshelyek, éjjeli menedékhely, albérlők háza hajléktalanok részére, krízislakások kialakítása, eljárási rendszerfejlesztés, közösen működtetett intézmények, projektek kialakítása stb.)

(1996-02-08 Sajtó, 1996-04-16 Főv Szold alap kgy előterjesztés, 1996-05-02 Szolid alap tervezet, 1996-06-14 Pályázati felhívás, 1996-07-16 Adatlap)

A Fővárosi Önkormányzat kerületekkel egyeztetett rendelete szabályozta a 300 millió Ft-os Alap elosztási rendjét. Ennek az Alapnak a segítségével olyan szociális feladatokat tudtunk közösen megoldani, melyekre egy-egy kerület szociális költségvetése egy-egy adott évben önmagában nem nyújtott elegendő fedezetet. Évről-évre kerületi és fővárosi segítő szakemberek, képviselők gondolták ki a Kerületek Küldöttei Fórumának bevonásával - az újabb és újabb törvényi kötelezettségek és a fővárosi szükségletek alapján - azokat a programokat, melyek megvalósítását a legfontosabbnak ítélték. A szakmapolitikai döntéshozatalban is részt vettek a kerületek képviselői. (1996-08 Főv Szolid Alap MTI, 1997-10 Szolid alap rendelet, 2000-12 Szolid pályázat Csáo-k)

Az Alap segítségével sikerült elérni, hogy minden fővárosi kerületben ténylegesen működik legalább egy családsegítő szolgálat. Hozzájárult ahhoz, hogy időben kiépüljön a fővárosban a gyermekjóléti szolgálatok hálózata. Segítette a fővárosban működő adósságkezelő tanácsadó szolgáltatások hálózatának kiépülését, mely a díjhátralékos családok ügyeit intézi. Ezzel párhuzamosan az Alap elindította a szociális lakáscsere hálózat kiépülését. Részt vett az Alap az aktív korú munkanélküliek szociális ellátórendszerének kialakításában. Más veszélyeztetett, igen hátrányos helyzetű csoportok, így különösen a fogyatékosok foglalkoztatási, rehabilitációs intézményeinek, programjainak a létrejöttét is elősegítette az Alap. Az idősgondozás terén több kerületi gondozóház, gondozási központ, házi szociális hálózat létrejötte, bővítése, felújítása nem valósulhatott volna meg e nélkül a támogatás nélkül.

Ezt az évenkénti mintegy 300 millió Ft-os pályázati keretet megpróbáltuk nem szétaprózni, így az 1996 és 2000 közötti öt év alatt a 349 támogatott projekttel – mely összesen közel másfél milliárd forintos támogatást jelentett – valóban komoly fejlesztéseket tudtunk ösztönözni, létrehozni a városban a szociális ellátás területén. (2001-02 1996-2000 Összefoglaló a Szolid támogatásokról, 2001-06-21 Csáok-k létrehozása sajtó, 2001-06 Szolid Eddigi támogatások kiírás sajtó)

Ezzel együtt, vagy ennek ellenére a Szolidaritási Alapot nem sikerült tovább fenntartani, egy idő után a kerületek már minimális együttműködésre sem voltak képesek, a 2002. évi forrásmegosztásból már kikerült a közös forrás, ekkor még a Fővárosi Önkormányzat a saját részét biztosította, még ebből és a fel nem használt maradványból lehetett pályázatot hirdetni, majd 2002 után megszűnt (elhalt) ez a támogatási konstrukció. (2001-12-14 Pályázati felhívás, 2002-04-03 Csáo-k, 2002-szolid lista)

(A Szolidaritási Alapról további dokumentumok ITT.)

Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért Közalapítvány

A Fővárosi Önkormányzat 1990 óta támogatott hajléktalanellátó civil szervezeteket (köztük egyik alapítóként a Menhely Alapítványt is) (erről másik Jegyzetlapokon). Az ún. téli ellátás plusz szolgáltatásai, költségei azonban kikényszerítették, hogy a mindenkori kormányzat is – pályázati formában – kiegészítő támogatást nyújtson az ország különböző hajléktalanellátó szervezeteinek, köztük a Budapesten működő civil szervezeteknek is. Ez egy idő után azt jelentette, hogy a budapesti civil ellátók az állami normatíván túl sokszor évenkénti rendszeres támogatást kaptak a fővárostól is, plusz pályázati támogatást kaphattak a Fővárosi Szociális Közalapítványtól, a fővárosi szociális bizottsági keretből is és ezen kívül ismét a kormányzattól a téli ellátásra. Másrészt ez a rendszer azt is jelentette, hogy ugyan a fővárosnál volt a - közfigyelem középpontjában lévő - budapesti téli hajléktalanellátás teljes felelőssége, koordinálása, azonban arról, hogy ki-milyen plusz szolgáltatásokat működtet ebben az időszakban, a minisztérium szobáiban döntöttek (még akkor is ellentmondásos volt ez a helyzet, ha pl. engem rendszeresen fölkértek, hogy szakértsem a beérkezett minisztériumi pályázatokat).

Ugyanakkor a fővárosban, évek sziszifuszi munkájával, párját ritkító koordinációs, egyeztetési formák alakultak ki – mint a Fővárosi Hajléktalanügyi Fórum, az ellátók által választott Tizek tanácsa, az évenkénti téli ellátásra vonatkozó írásbeli Megállapodás az ellátók között (ki-milyen szolgáltatásokat működtetne a télen), a Diszpécser szolgálat működtetése (ezekről másik Jegyzetlapokon) -, s ez szükségessé és egyben lehetővé is tette, hogy előálljunk azzal a javaslattal, hogy egyesítsük a kormányzati és fővárosi támogatási források egy részét, s ez a „közös kassza” finanszírozza a budapesti téli ellátási programokat.

A gondolatot, igényt tett követte, hozzunk létre egy közös közalapítványt, a kormány és a főváros alapítói és finanszírozói részvételével, egy szakmai kuratórium irányításával, mely szakmai kuratórium egyben jó-rossz döntéseivel felelőssé is válik azért, hogy az igényeknek megfelelő, jó programok, szolgáltatások állnak-e majd egy-egy télen rendelkezésre. Ennek az egyedülálló közös közalapítványi konstrukciónak a megvalósításához a kormányzat részéről kiváló parnernek bizonyult Vecsei Miklós miniszteri biztos, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Egyesület alelnöke, akivel igazán szoros kapcsolat alakult ki az elmúlt sok év során (2003-06-03 alapító levél skulo).

Miután már az 1999. májusában a közgyűlés által elfogadott „Beszámoló a fővárosi hajléktalan-ellátás kiépüléséről és feladatok a továbbfejlesztés tükrében” c. előterjesztésben (lásd másik Jegyzetlapon) is felvetettük,hogy „Figyelemmel kell lenni arra is, hogy az országos és a fővárosi hajléktalan-ellátás helyzetének különbözősége, fejlődésének fázis-eltolódása miatt sajátos fővárosi érdekek, és érvényesítésükre a központi szabályozási tendenciáktól eltérő, sajátos fővárosi szabályozás alkalmazására is szükség van. A téli krízis-ellátás területén e követelményeknek elsősorban az egységes fővárosi irányítás és koordináció megteremtésével egyes szolgáltatások esetében a finanszírozás kiszámíthatóbbá, tervezhetőbbé, tételével, kríziskezelő alap létrehozásával és működtetésével lehet megfelelni.”, a hosszas tárgyalásokat és előkészítést követően 2003 közepén előterjeszthettük a közgyűlésnek a Az Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért Közalapítvány megalapítását (2003-06-04 Összefogás előterjesztés, 2003-06-04 Összefogás alapító okirat). A döntéshozó kuratórium elnöke Ikvai-Szabó Imre (ekkor már ő vezette a Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságot, mielőtt még főpolgármester-helyettessé választották volna), képviselője Kártyás Irén lett, kuratóriumban, többek között, ott találjuk Bajzáthné Komár Máriát, Fehér Borókát, Ghyczy Gellértet, Vecsei Miklóst. Az üléseken én mint állandó meghívott szakértő vettem részt és segítettem a testület munkáját (2009-06-23 Felkérés). (Ekkor már a BMSZKI volt a munkahelyem.)

Ki kellett alakítani a teljes támogatási/pályázati rendszert, a pályázati adatlapok, szerződések és elszámolások rendszerét sat., sat. A szakértőként elkészített igen célratörő és részletes évenkénti pályázati kiírások igencsak alapos szakmai előkészítéssel készültek, melybe az összes budapesti hajléktalanellátó szervezet, valamint az őket képviselő Tizek tanácsa is aktívan be lett vonva (pl.: 2004-06 Pályázatkiírás, 2010 pályázati kiírás). A pályázati keretösszeg évente többnyire 300 millió Ft volt (ebből 40 millió Ft fővárosi, 260 millió Ft kormányzati költségvetésből), de ettől fölfele-lefele is adódtak eltérések (2008-02-25 2004-2007 támogatások).

E pályázati rendszeren belül tudtam létrehozni a hivatalosan „Hajléktalan személyek beilleszkedésének támogatása” néven futó, általam Támogatott Lakhatási Programnak nevezett támogatási mechanizmust (2005-06-09 ÖKA lakhatási tájékoztató). E – szállókról kiléptető, vagy utcáról önálló lakhatásba juttató - támogatás segítségével az évek során, 2010 végéig összesen 2041 hajléktalan ember lakhatott legalább egy ideig önállóan, intézményeken kívül (ez tizenkettő darab 150 férőhelyes átmeneti szálló kapacitásának felel meg), s az érintetteken túl az őket segítőknek is új perspektívát nyújtott munkájukban. (Később ezt a támogatási konstrukciót vitte tovább az ún. Budapesti Hajléktalanügyi Konzorcium, de erről másik Jegyzetlapon.) A Támogatott Lakhatási Program megfelelően szakszerű működését folyamatos – a szakmai továbbképzés rendszerébe épülő – szakmai műhelyekkel és rendszeres segítő-támogató monitorozással erősítettük. E Monitorozási jelentések hű képet nyújtanak a program alakulásáról (2004- ÖKA monitoring összefoglalók dosszié).

Az Összefogás Közalapítvány munkájáról is a pályázati kiírások, támogatott programok és az éves beszámolók nyújtanak hű képet (pl.: 2005 évi pályázatkiírás, 2006-04-13 kiírástervezet, 2007 kiírás, 2007 pályázatok, 2008. évi közhasznú jelentés, 2009 pályázatok, 2010 ÖKA összefoglaló, 2010. évi közhasznú jelentés, 2010. évi pályázatkiírás, 2010 ÖKA eredmények).

És aztán itt is – mint annyi más esetben – elkövetkezett a megszüntetés, felszámolás ideje, melynek küzdelmeiben ismételten valamilyen formában részt kellett vennem. Ez a folyamat is – mint annyi más – roppant bonyolult jogi és politikai mezőben zajlott, melynek akárcsak vázlatos ismertetése egy külön fejezet lehetne.

A megszüntetési folyamat azzal vette kezdetét, hogy a 2010-ben hatalomra került Fidesz-rezsim egyik első kormányhatározata a korábbi kormányok által alapított közalapítványok felülvizsgálatáról, majd ennek eredőjeként egy következő határozat e szervezetek megszüntetéséről szólt. Ez kiterjedt a részben a kormány által alapított Összefogás Közalapítványra is, azonban mivel egészen kivételesen ez egy közösen alapított szervezet volt, ezért olyan javaslattal éltünk, hogy a Fővárosi Önkormányzat „tartsa meg” egyedüli alapítóként e fontos szervezetet (2011-01-26 Tarlós levél, 2011-03-21 Levél ÖKA főváros, 2011-06 korm határozat, 2011-10-12 MK).

Tarlós István tulajdonképpen egy ideig partnernek mutatkozott abban, hogy a főváros egyedül vigye tovább a közalapítványt – akkor még a kormányzat nem döntött az összes ilyen hazai szervezet megszüntetéséről -, azonban ez talán jogi, talán politikai okokból végül tarthatatlanná vált (2012-02-24 GG-főpolg levél).

Közben „mellesleg” gondoskodni kellett a 2011., majd 2012. évi források biztosításáról, szerződésről, pályázati mechanizmusról, ellátásról….Jaaahh..(2011-06-03 Fpm levél Nyitrainak, 2011-07-16 főpolg-korm átnézett)

Időközben bejelentettem, hogy én a magam részéről ebben a hentes-munkában semmiképpen nem kívánok már résztvenni (2011-07-05 Tiszteltek), de mondjuk ezt 100%-osan persze lehetetlen volt megvalósítani (2012-04-23 ÖSSZEFOGÁS MEGSZÜNTETÉSE 2012, 2012-07-16 ÖKA Megszüntetés Levél főpolginak).

Itt is volt még sok csavar, az Alkotmánybíróság 2012 közepén kimondta a vonatkozó kormányhatározat Alkotmányellenességét (2012_nol, 2012ab határozat), de ez a fidesz-kormányzatot – szokás szerint – cseppet sem zavarta…

… Végül, 2013 tavaszán búcsúztunk el végleg e közalapítványtól (2013-05 Búcsú ülés Meghívó).

Ma is úgy gondolom, hogy ezzel egy rendkívül korszerű, jó, minden irányú együttműködésre, kooperációra épülő szakmai és közpolitikai konstrukció lett megszűntetve sötét és buta hatalomgyakorlási ösztönöktől vezérelve.

A támogatási rendszer működtetését – a vidéki hasonló támogatásokat addig is menedzselő, a kormányzat által alapított és megmaradó – Hajléktalanokért Közalapítvány vette át, melynek döntéshozó, majd már csak minisztériumi döntéseket előkészítő kuratóriumában szintén kollégák ülnek, azonban a koordináció ezzel gyengült, s a fővárosi sajátosságokat ismét nem sikerült érvényre juttatni. („Mellesleg” a HKA pályázataiból aztán a gyorssegély tipusú támogatások oltárán feláldozták a Támogatott Lakhatási Programot, de e történet ezzel még messze nem zárult le.)

(Az Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért Közalapítványról további dokumentumok ITT.)