1990 Menhely Alapítvány megszületése (Alapítás és működés)

Jegyzetlap – A Menhely Alapítvány megszületéséről

E Jegyzetlapon nem a Menhely Alapítvány történetéről általában lesz szó, csupán azokon a csatolt dokumentumokon vezetem végig az érdeklődő olvasót, melyek elektronikusan rendelkezésemre állnak, s melyek az Alapítványnak, mint civil szerveződésnek a (kuratóriumi elnöki) menedzselésével kapcsolatosak. A Menhely Alapítvány szolgáltatásait éppen csak megemlítem (a dokumentumokban persze számos erre utaló információ található), s néha egy-egy kitérő is elkerülhetetlen (ezeket kurzívan jelölöm).

Amint a „Ki-ki a maga frontján. A párhuzamosak is olykor keresztezik egymást” Jegyzetlapon említettem, a Blahán demonstrálók Vajdahunyad utcai volt munkásőr-laktanyába történt december eleji beköltözését követően[1] - egy éjszaka az ideiglenes házirendet[2] is azért meg kellett csinálni (azt sem tudtam addig, hogy az micsoda) - továbbfolytak az intenzív (három-ötnaponkénti) tárgyalások a Fővárosi Tanács illetékeseivel, hogy akkor most hogyan tovább? Még a beköltözés idején készítettem egy Megállapodás-tervezetet[3], melynek célja az volt, hogy a Fővárosi Tanács (a tervezet szerinti szóhasználatban: a fenntartó) december 10-től kezdve biztosítsa az alapműködtetés költségeit (a tervezet szerinti szóhasználatban: a működtető, a Hajléktalan Menhely, mint Alapítvány részére). A tervezetet a SZETA (Ottília) és a HTB (én) jegyeztük – alapítvány még nem volt sehol. A tárgyalások egyáltalán nem simán alakultak, inkább tekinthetőek huza-vonának, a fővárosiak ugyan nem kívánták maguk működtetni az objektumot (akkor még nem-intézmény), azonban beleszólást szerettek volna a működtetésbe, a dolgozók alkalmazásába stb. Végül a december 13-i megbeszélésen Mezei Gyuri és én lényegében annál az álláspontnál horgonyoztunk le, hogy ha nem fogadják el javaslatunkat, mely ezekben a kérdésekben önállóságot biztosított volna a működtetőknek, akkor december 18-án 20h-kor az önkéntesekkel levonulunk a Vajdáról. Ilyen körülmények között került sor a karácsony előtti napon, december 22-én a Fővárosi Tanács akkori elnökével, Bielek Józseffel (és munkatársaival) arra a tárgyalásra, melyen végül megállapodtunk, hogy a fővárossal közös alapítványt hozunk létre és a főváros finanszírozási megállapodást fog kötni az alapítvánnyal a működtetés biztosítása érdekében. (Ezen a tárgyaláson is – akárcsak a sajtóban folyamatosan[4] - szóvá tettük a városban zajló kilakoltatásokat az akkor még tanácsi bérlakásokból, nem sok eredménnyel.)

Nem lehet nem emlékezni ennek a tanácselnöki tárgyalásnak (mely ugyanott folyt, ahova egy évre rá Demszky Gábor főpolgármester „beköltözött”) arra a mozzanatára, amikor egyszer csak megszakítottuk a megbeszélést, s mindenki testületileg kivonult a titkárságra – ekkor jelentették be a Magyar Televízióban, hogy elfogták Ceaușescu-t (akit aztán rögtönítélő eljárásban a közismert módon három nap múlva kivégeztek), a Budapestről feszült figyelemmel kísért román forradalom fordulópontjához érkezett.

Visszatérve, december/január fordulójára elkészítettem azt az Alapító okirat-tervezetet[5], mely szerint a SZETA, a HTB, az OKE és az Újcsakő létrehozza az immár nevet is kapott Menhely Alapítványt, melynek ún. Gondozási Központja működteti a Vajdahunyad u. 3. sz. alatti Hajléktalanok Menhelyét. A tervezett alapítvány induló tőkéjét, 600 000 Ft-ot eszerint a SZETA biztosította volna, a kurátorok az alapítók képviselői (Solt Ottília /SZETA/, Morvai Bea /HTB/, Iványi Gábor /OKE/, Mezei György /Újcsakő/), plusz a Fővárosi Tanács illetékes főosztályáról valami és kuratórium elnökeként én. Egyben megszerkesztettem azt a Megállapodás-tervezetet[6] is, mely a főváros részéről az alapfinanszírozást volt hivatott biztosítani.

Persze a végleges változat nem mindenben egyezett meg a sebtében tervezettel, az induló tőkét (12,1 millió Ft), úgyis, mint végül is az egyik alapító, az éves működés fedezetéül a Fővárosi Tanács adta, de magát a megalapításról szóló bírósági végzést[7] csak egy évvel rá kaptuk meg.

1990. januárjában éppen ötvenen laktak a Vajdában, nyolc önkéntes[8], egymást váltva, próbált segítő munkát végezni velük. A spontán megbízott „igazgató” Bényei Zoli[9] volt, s persze rögtön a legkülönfélébb speciális ügyekkel – pl. hajléktalanok lakcím-problémái[10] - kellett foglalkozni. De jellemző az is, hogy például a kórházak kapva-kaptak az alkalmon, hogy a még meg nem gyógyult, de problematikus, otthon nélküli embereket a pár napja létrejött menhelyre szállítsák, s ez ügyben már ekkor megbeszélést[11] kellett kezdeményezni az egészségügyiekkel.) Az éjszakai ügyelet[12] a beköltözött csövesekkel lett megszervezve (Tuka Zsiga, Csöves, Zsolt, Zsidó).

És mindezzel lassan (valójában szélsebesen) megkezdődött a Menhely Alapítvány folyamatos működése. Az alakuló kuratóriumi ülést 1990.február 14-én[13] tartottuk, melyen a kurátorokon kívül (Iványi Gábor, Gyôri Péter, Mezei György, Morvai Beáta, Solt Ottilia, a főváros részéről: Szabó Judit) már részt vett Kema (Kemény Mária) is, akit a könyvelési feladatok ellátására kértünk meg (konkrétan Ottília, a SZETA-n keresztül), s Gyuris Tamás is, aki az alapító okirat szerinti Hajléktalanok Gondozási Központja vezetői, igazgatói feladatát vállalta munkaszerződéssel. Lett Alapító okirat, kuratóriumi szabályzat, fővárosi megállapodás, könyvelő, igazgató, aztán munkatársak – s persze maradt és termelődött számos új probléma, megoldandó helyzet és feladat.

Mai szemmel is igen tanulságos, hogy néhány hónapos működést követően (már a második kuratóriumi ülésen, 1990. július 19[14].) milyen részletes és körültekintő szakmai-szabályozási-gazdálkodási kérdésekkel foglalkozott a kuratórium és hozott ennek megfelelő számos határozatot. (Akárcsak később, ezt is alapos átgondolás, tervezés előzte meg, melyet – ekkor a HGK Munkatervét - vitára, döntésre a kurátorok elő terjesztettem[15]. 1990-07-19 HGK Munkaterve) A szakmai-gondozási irány meghatározásával elsősorban Mezei Gyuri és én bíbelődtünk, a gazdálkodási-szabályozási kérdésekkel rajtam kívül főleg Kema és Ottília foglalkozott. Ehhez nagyon fontos háttérként hozzátartozott Ottília – egész életre szóló – útmutatása, nevezetesen, hogy a SZETA kapcsán megtanultuk: a hatalom egy szervezetet, ha mással nem, akkor az adózási-gazdálkodási ügyekkel tudja megfogni, ezért a gazdálkodásnak mindig mindenben rendben kell lennie.

„Mellesleg”, közben maga az „intézmény”, a Vajda 3. nagyjából fölrobbant, befuccsolt. (Erről lásd Csongor, Bányai) Ezért is már 90’ nyarán bezárásra, úgymond tatarozásra/felújításra kényszerültünk. Az is igaz, hogy mindaddig fizikailag is olyan állapotok voltak, ahogy a volt munkásőr ingatlanba 89’ decemberében ripsz-ropsz beköltöztünk (pontosabban: még annál is rosszabb fizikai körülmények, köszönhetően az ingatlan rezsim nélküli részleges szétverésének). Ezzel is foglalkozni kellett már 90’ közepén, egy majdani őszi újranyitást megcélozva.

Ugyanakkor a kényszerű bezárást-felújítást egyben új szakmai profilok, programok kialakítására is föl szerettük volna használni. Részben ezért, részben a források kiegészítése érdekében pályáztunk – az akkor még elég kialakulatlan helyzetben – az Országgyűlés illetékes bizottságánál (a pályázat-tervezet az akkori állapotokat is jól tükrözi 1990-Pályázat[17]): néhány hónapos tapasztalataink megosztását, új hajléktalanokat segítő szerveződések ösztönzését, valamint egy Önálló Életkezdési Program keretében a Vajda 3-ban foglalkoztató, műhely kialakítását terveztük, illetve 10 önálló lakás beüzemelését a hajlék nélküliek elhelyezésére. Utóbbiakból egyébként akkor nem lett semmi.

De volt, ami „bejött”, amit létre tudtunk hozni, s legalábbis egy ideig működött. Ilyen volt a SZETA-val közösen megvásárolt péceli családi ház, melyben elindítottuk a „SZETA - Menhely Alapítvány Kivert Anyák Otthona” nevezetű intézményt. A kivert anyák és gyerekeik befogadását szolgáló kezdeményezést ugyanaz a Morvai Bea szervezte/igazgatta a SZETA részéről, aki aztán Ottíliától – az ő parlamenti elfoglaltságai miatt – átvette az egész SZETA menedzselését is, s aki egyben az Alapítvány egyik kurátora is volt. Óriási szakmai kihívás és tanulási folyamat volt ez a kivert anyák háza, azonban állandó finanszírozási problémákat is generált, s így a Menhely Alapítványnak többször ki kellett segítenie anyagilag a projektet. (Az részben egy külön történet, hogy aztán az egész SZETA is komoly finanszírozási válságba került, később már a gondatlan gazdálkodás miatt is, s szabályos válságmenedzselést, „csődeljárást” kellett levezényelni….) Végül az Alapítvány áthidaló támogatásait „rátábláztuk” a péceli házra, s évekkel később meg kellett szüntetni ezt a projektet, eladtuk a házat, hogy az alapítványi forrásokhoz visszajussunk (SZETA).(Erről talán egy másik Jegyzetlapon) De térjünk vissza az alapműködéshez.

No, a bezárás-felújítás szépen el is húzódott, persze egyre drágább is lett, az ebből adódó feszültségek igen megterhelték a frissen felállt kuratóriumot (1990.november 7.[18]) Nem mellesleg, ez azzal a következménnyel is járt, hogy a korábban alaposan kimódolt, megfogalmazott szakmai-gazdálkodási- szabályszerűségi célok/feladatok megvalósulása csúszott (s nehezen volt szétszálazható, hogy ez csupán a kényszerű beruházásnak, vagy másnak is a következménye).

Végül azért valahogy befejeződött az átalakítás, ezzel egy új korszak kezdődött a Vajda 3 életében (lásd Csongor) De a kuratórium 1991.január 24-i jegyzőkönyvéből[19] is kiviláglik, hogy pl. Mezei Gyuri nem fogadta el Gyuris Tamás másodszorra elkészített 1990. évi beszámolóját sem, s egyben fölmerült egy másik, hajléktalanokkal foglalkozó alapítvány létrehozásának a terve. („Mellesleg” 1990-ben közben Ottília és Iványi Gábor is parlamenti képviselő lett, Ottília továbbra is igen aktívan résztvett a dolgok menedzselésében, Gábor, mondhatni kevésbé, de ő intenzíven menedzselte közben az OKE-t, illetve 1990 végén én is – fővárosi – képviselő és bizottsági elnök lettem…)

Utóbbi ténynek – nevezetesen, hogy 1990 novemberétől a Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottsága elnöki tisztét is betöltöttem egészen 2002 végéig – természetesen számos következménye lett, de erről tényleg másik Jegyzetlapokon lesz szó. Ide ez annyiban tartozik, hogy 1991. január 30-án sikerült egy megállapodást kötni az Alapítvány és a Fővárosi Önkormányzat között, hogy működtethessük a Fővárosi Önkormányzat Szociális Otthon és Intézményeihez tartozó Dózsa György út 152. sz. alatt a Menhely Irodát, mely aztán éveken keresztül igen lényeges feladatokat látott el a hajléktalanok segélyezése-tanácsadása stb. terén. (Erről is lásd máshol is??)

1991. áprilisáig[20] már körvonalaztuk is mindazon lépéseket, melyek szükségesek voltak ahhoz, hogy a Menhely Alapítvány az Újcsakő-vel közösen megalapítsa a Twist Olivér Alapítványt, megvegyük az „Észak-Pesti Menhely” részére a Fóti úti épületet, s átalakítást követően a működés is elkezdődhessen. Ezzel párhuzamosan az Újcsakő és Mezei Gyuri úgymond kilépett az alapítványból (…), önállósodott. Szintén megemlítendő, hogy innentől kezdve évekig úgy kellett a jóváhagyott költségvetés keretei között működnie az alapítvány szolgáltatásainak, hogy az adott év előtt még fogalmunk sem volt a majdani bevételekről, folyamatosan átmeneti, évközi stb. korrekciókat kellett végrehajtani – s ez messze nem tett jót a biztonságos, tervezhető, átlátható gazdálkodásnak…

Folyamatosan gondok voltak a könyveléssel (az azt megalapozó szabályozott működés biztosításával), a kiadások kézben tartásával, úgyhogy már 1991 szeptemberében[21] – az addigi tapasztalati adatok figyelembe vételével - bevezettem az ún. havi csengőszámok rendszerét: ez azt jelentette, hogy egy előre meghatározott összegen („csengő szám”, vagy „vörös vonal”) felül csak az én (kuratórium elnöke) hozzájárulásával lehetett további kötelezettséget vállalni, költeni. Ez a rendszer aztán hosszú évekig, lényegében mind a mai napig fennmaradt.

Közben, már 1990-ben, majd – nem döccenők nélkül[22] (1991-07-08SURJÁN) - 1991/92-ben elkezdődtek a pályázatírások[23] is a plusz források, plusz szolgáltatások, innovációk működtetése érdekében – ehhez némi anyagi ösztönzési rendszert is megpróbáltunk létrehozni[24] (1992.03.23.)

Az innovációk között időről-időre voltak sikertelen kísérletek, kanyarok is: 1991-1992-ben ilyen volt a Diogénesz Kft létrehozása az Újcsakő kezdeményezésére, a SZETA-val együttesen, de ebből aztán kilépett az alapítvány, majd egy idő után a kft is megszűnt.

Sok mindennel elszaladt az első másfél-két év, s bizony számos kezdetben kitűzött cél nem, vagy nem megfelelően valósult meg ez alatt: úgyhogy 1992 végén lényegében megújítva meg kellett ismételni a még 1990 júliusában megfogalmazott szakmai-gazdálkodási-szabályozottsági célokat/feladatokat.[25] (1992-12-14, 1993-04-23)

Közben azonban – elsősorban a gondozás-tanácsadás-információnyújtás-ügyintézés-iratpótlás, illetve a pénzbeli és természetbeni segélyezés vonalán – jelentősen bővült az Alapítvány tevékenysége (gőzerővel üzemelt a Dózsa 152-ben az Alapítvány gondozási irodája). Ez új dolgozók felvételét is jelentette, s számos új szervezési kérdést is felvetett. 1993 végére[26] (1993-10-22, 1993-11, 1993-12-17 kettő) az megoldás kerekedett ki, hogy az alapítványon belül lényegében önállósítottuk a Vajda 3 menhelyet (Bohóczky Mariann vezetésével) és a Hajléktalanok Gondozási Központját, benne a Dózsa Irodát (Kártyás Irén vezetésével) és Gyuris Tamást – miután kérelmére bérét, prémiumát folyamatosan emeltük – az alapítvány általános, ügyvezető igazgatójává neveztük ki. Mindenki ettől remélte a jobb, egyszerre rugalmas, ugyanakkor szabályozottabb működést.

Közben, 1993-ban a Fővárosi Önkormányzatban létrehoztuk az önkormányzat saját önálló hajléktalanellátó intézményét, a Fővárosi Szociális Központ és Intézményei néven (FSZKI), erről természetesen egy másik Jegyzetlapon szólunk. Az új intézmény vezetésével ideiglenesen Mezei Gyurit bíztuk meg, majd pályázat útján Iványi Gábort neveztük ki igazgatóként. Így vált időszerűvé, hogy 1994 januárjában a Menhely Alapítvány megújítsa korábbi megállapodását[27], immár az FSZKI-val a Dózsa 152-ben lévő Iroda további működtetésére vonatkozóan. (Innentől kezdve azonban már egyre indokoltabb lett, hogy az alapítvány ezt a szolgáltatást valahol máshol, önálló helyszínen nyújtsa majd.)

Az Alapítvány megfelelő működése érdekében, külső segítségként februárban megbíztam egy szakértő szervezetet, hogy hajtsa végre az alapítvány belső ellenőrzését és aktualizálja a teljes pénz- és anyaggazdálkodási rendszert, tegyen javaslatot a korrekciókra.

Ilyen körülmények között megérkeztek az első nagyobb külső ellenőrzések is: 1994 márciusában az ügyészség rutin, törvényességi ellenőrzése, és ezzel szinte egy időben a Fővárosi Önkormányzat Pénzügyi Ellenőrző Bizottságának (nem éppen jó indulattól vezérelt – a sajtóban is némi visszhangot kapott[28] 1993-x-szerk KORONKA) teljes körű pénzügyi ellenőrzése. Mindez oda vezetett, hogy meg kellett válni Gyuris Tamástól, az alapítvány első igazgatójától (1990-1994), s Kártyás Irén vette át a szolgáltatások irányítását[29] (Levelek).(1994-04-04, 1994-04-20)

Kétségtelenül, ezzel 1994 elején lezárult a Menhely Alapítvány első, „hősi” korszaka, számtalan addig nem gondolt kihívással, konfliktussal, megoldandó helyzettel, s egy új korszak vette kezdetét az Alapítvány életében.

Ekkor működött már a Baross (központi gondozási) Iroda, egy Auróra utcai iroda, egy Üllői úti iroda, egy Kresz Géza utcai raktár, a Dózsa 152 segélyezési iroda, az Ásotthalmi tanya, a Vajda 3-ban működő menhelyen és nappali melegedőn túl.[30] (1994. közepe).

[1] 1989-12-05 Vajda átadása

[2] 1989-12-09 Vajda3 Ideiglenes házirend

[3] 1989-12-08 Vajda Főv megállapodás tervezet

[4] 1989-12-13 Tárgyalásról tájékoztató, 1989-12 Feljegyzés a kijelölt helyiségekről, 1989-12-28 Esti Hírlap Alapítvány a hajl

[5] 1990-01 MA Alapító okirat tervezet

[6] 1990-01 Főv-MA megállapodás

[7] 1991-01-05-Birosági Bejegyzés MA

[8] 1990-01-08 Vajda lakólista

[9] 1990-01-09 FKF igénylés

[10] 1990-01-09 Lakcím ORFK

[11] 1990-02-28 Kórházak találkozó

[12] 1990-01 Vajda januári portabeosztás

[13] 1990-02-14 Kuratóriumi ülés X900214

[14] 1990-07-19 Kuratóriumi ülés X900719

[15] 1990-07-19 HGK Munkaterve GY9007A

[16] 0 5 Csongor Anna interjú Menhely-20éves 2010 preparált

[17] 1990-Pályázat-OGYPALY

[18] 1990-11-07 Kuratóriumi ülés X901107

[19] 1991-01-24 Kuratóriumi ülés X910124

[20] 1991-04-05 Kuratóriumi ülés X910405

[21] 1991-09 Kuratóriumi ülés KUR9109

[22] 1991-07-08-SURJAN levél

[23] 1990-Pályázat-OGYPALY

[24] 1992-03-23 Kuratóriumi ülés

[25] 1992-12-14 Kuratóriumi ülés 92-12KUR, 1993-04-23 Kuratóriumi ülés X930423

[26] 1993-10-22 Javaslatok JAV, 1993-11 Kuratóriumi ülés 93-11KU3, 1993-12-17 Kuratóriumi ülés X931217D, 1993-12-17 Kuratóriumi ülés X931217E

[27] 1994-01 FSZKI-MA Megállapodás tervezet MEGFSZK1

[28] 1993-x-szerk levél KORONKA

[29] 1994-03-22 Levél Gyuris GY94-2, 1994-04-04 Kuratóriumi ülés 94O3KUR, 1994-04-08 Levél Gyuris GY94-3, 1994-04-15 Levél Bohóczky BOHOC, 1994-04-15 Levél Gyuris GY94-4, 1994-04-20 Kuratótiumi ülés 94O4KURX, 1994-05-02 Levél Gyuris GY94-5, 1994-05-05 Levél Gyuris GY94-6, 1994-05-30 Gyuris FELMOND, 1994-06-28 Levél a H Kamarának Gyurisról KAMARA,

[30] 1994 közepe 1994. évi költségvetés KOLT