Rendszerváltás - SZDSZ - Józsefvárosi Szegénységellenes Hétvégék
Jegyzetlap - Rendszerváltás - SZDSZ - Józsefvárosi Szegénységellenes Hétvégék
„Oly korban éltem én…” is, amikor Magyarországon eddig (2019) két rendszerváltást is átélhettem. Az elsőt 36 évesen, amikor 1990-ben megbukott az államközpontú egypártrendszer és megszületett a szabad, demokratikus köztársaság, elkezdődött a magántulajdonon alapuló piacgazdaság kiépülése. A másodikat, amikor húsz év múlva, 2010-ben kezdetét vette mindennek a visszafordítása, leépítése. Mivel ebben a korban dolgoztam, tevékenykedtem, ezért Jegyzetlapjaim jelentős részén is óhatatlanul e kornak egy-egy mozaikja jelenik meg.
Itt most inkább csak néhány, igazán csak néhány olyan dokumentumot villantok fel, melyek máshova nem nagyon fértek be, s melyeket könyvtáramból a rengeteg korabeli dokumentum közül eddig már beszkenneltem.
Budapesti Városszépítő Egyesület
Az első ilyen a Budapesti Városszépítő Egyesület 1983-as Alakuló ülésére szóló Meghívó. (Jelenlegi honlapja: www.varosvedo.hu) Tudom, ez az év még igen-igen messze van a majdani első rendszerváltástól, melyről ekkor még sejtelmünk sem lehetett (bár pl. a SZETA még ennél is korábban, ezelőtt négy évvel kezdte működését, de erről egy másik Jegyzetlapon), azonban mégis, szerintem nagyon is érdemes erről itt „megemlékezni”. Ráday Mihály - televíziós személyiség, ha szabad így mondani – tőről metszett civil kezdeményezésként indította az egyesület létrejöttét, mely nem csak abban különbözött az akkori kor egyesületeitől, hogy a helyi politika – az akkori tanácsrendszer - egy bizonyos aspektusát próbálta meg ellenőrizni, javítani, hanem abban is, hogy ezt a nagy nyilvánossággal karöltve tette. Ifjú városszociológusként lelkesen csatlakoztam az Egyesülethez, azonban végül annak munkájában kevéssé vettem részt, tovább jártam a magam útját… (Ráday Mihállyal később, az 1990 végén megalakult új Fővárosi Közgyűlés SZDSZ-es frakciójában dolgoztunk együtt – apróság, de voltak például számos közös „konfliktus-élményeink” a korábbi VB-titkár, újdonsült főjegyző, Szegvári Péter kapcsán.)
Magyar Demokrata Fórum
És akkor, ha ugrunk egyet az időben (nagyot lapozunk a dokumentumok között), máris ott vagyunk a rendszerváltást megelőző hónapokban: az 1987 őszi lakitelki tanácskozást követően az MDF – akkor még mozgalom, csak jó másfél év múlva alakul párttá – nyilvános előadássorozatot hirdetett a népligeti Jurta Színházban, melynek második, 1988 márciusi alkalmára invitál az itt talált Meghívó. (A Jurta Színház egy igazi, az egyetlen magánszínház volt, ami ugyan hamar csődbe ment, azonban ebben az időben helyszíne lehetett az ilyen alternatív politikai rendezvényeknek.) Örültünk a nyilvánosság ilyen és ehhez hasonló új fórumainak, a Jurta Színház mégis, elsősorban a Szabad Kezdeményezések Hálózata tanácskozásai és az SZDSZ Alakuló ülése kapcsán írta be magát magán-emlékezetembe.
Szabad Kezdeményezések Hálózata
Ma már nem igen esik szó az ugyanekkor szerveződő Szabad Kezdeményezések Hálózatáról (lásd erről: http://beszelo.c3.hu/cikkek/szabad-kezdemenyezesek-halozata, vagy másképpen: http://ujegyenloseg.hu/a-rendszervaltas-utelagazasa-a-szabad-kezdemenyezesek-halozata-1988/), pedig egy igazán szívemhez közel álló, remek kezdeményezés volt. Igaz, egy eseményekben - és persze vitákban, gondolkodásban - gazdag fél éves működést követően, 1988. november 13-án már át is alakult párttá, belőle született a Szabad Demokraták Szövetsége.
A november 13-i tanácskozásra készült az az Elvi nyilatkozat, melyet bizony érdemes volt máig megőriznem, de ezzel együtt megmaradt akkori Szavazó kártyám is, tettes társ lettem, nem is tagadnám… Nem tudom hogyan, de jó lett volna, ha a Szabad Kezdeményezések Hálózata is megmaradhatott volna, nagy szükség lett volna rá később is.
Szabad Demokraták Szövetsége
Így érkezünk el 1989-be, először (és utoljára?) lettem egy párt – igencsak aktív – tagja. Ebben az időben a VIII. Stáhly utcában laktunk, így elsősorban a józsefvárosi SZDSZ szervezet életre keltésében, működésében fejtettem ki „pártaktivitásomat” (olyan tagok mellett, mint Raj Tamás, Pollák Jenő, Koppány Zoltán, vagy éppen Csépányi Gabi). A lelkes párttagoktól eltérően nekem már volt némi jártasságom a helyi politikai szereplőkkel folytatott tárgyalásokban, egyezkedésekben különböző érdekvédelmi ügyekben, helyzetekben, ezért elsősorban ezekkel foglalkoztam itt is. Ebben az időben is folyt Józsefváros rehabilitációnak egy szakasza, s a nagypolitikai események sodrában időlegesen sikerült elérni a bontások/rombolások leállítását, az eredeti tervek újragondolását egy humánusabb, a meglévő értékekre jobban odafigyelő modernizáció érdekében. Ehhez a Duna Kör bázisán létrejött Kék Lista nevezetű szerveződés segítséget kértük (1989-04-19 VIII fejlesztés SZDSZ jkv). Környezetünk nem kis meglepetésére nagyon komolyan vettük, hogyan is kell működnie a helyi döntéshozatalban a többpárti demokráciának (parlamenti választásokra ugyan csak jó egy év múlva került sor), ezért tárgyalást kezdeményeztünk az akkori kerületi tanács vezetőivel és – megint csak az akkori nagypolitika sodrának erejével – már 1989 májusában megállapodást (1989-05-15 SZDSZ VIII tanácselnök jkv) kötöttünk a további részvétel konkrét formáiról. (Szinte pontosan egy év múlva, immár az első demokratikus parlamenti választásokat követően lényegében ugyanezeket a jogosítványokat kapták meg az egész országban a megválasztott pártok abban az átmeneti időszakban, amikor még helyben tanácsok működtek az 1990 őszi első önkormányzati választásokig.)
De lelkes szdsz-esként részt vettem a különböző pártrendezvényeken is (SZDSZ röpcédula). Innen maradt meg valahogyan az SZDSZ 1989 márciusi programalkotó közgyűlésének meghívója, majd a novemberi négyigenes népszavazásra buzdító röplap, vagy éppen az egy évvel későbbi, az 1990-es első önkormányzati választásokra hívó másik, jellegzetes röplap… Ezekhez hasonló, sok év távlatából is tanulságos korabeli politikai kiadvány az 1990 tavaszi országgyűlési választások után, az őszi önkormányzati választások előtt megjelent SZABAD MADÁR elnevezésű brosúra, mely viszont feltehetően már a Józsefvárosi Szegénységellenes Hétvégére invitáló hirdetés miatt maradt meg a papírjaim között.
Józsefvárosi Szegénységellenes Hétvégék
Mert valójában a számomra parttalan, sokszor igencsak kicsinyesnek tűnő értekezletek, tanácskozások helyett sokkal inkább kedvemre való volt, ha valami konkrét dolgot csinálhattam. Ilyenek voltak ebben az időszakban az ún. Józsefvárosi Szegénységellenes Hétvégék, ezeket a-tól z-tig ki kellett találni, meg kellett szervezni, tevőlegesen le kellett bonyolítani… Korábban a SZETA is tagja volt az említett, rövid életű Szabad Kezdeményezések Hálózatának, ezzel együtt „fordultam át” az SZDSZ-be, így természetes is volt, hogy ezt a szetás muníciót hoztam elsősorban a helyi szervezetbe is (egy-két más szetással együtt). Az ötlet azonban nem tőlünk származott, hanem Mezei Gyuri barátomtól, aki 1989 áprilisában meghirdette az első Szegénységellenes Hétvégét Újpesten (Gyuri soha nem volt SZDSZ-tag, politikai nézetei is eltértek ettől). Ezt nem sokkal megelőzően még együtt dolgoztunk az ország első családsegítő központjában, a TECSAKŐ-ben (a Terézvárosi Családsegítő Központban), 1989 tavaszán Gyuri már az ÚJCSAKŐ-t (Újpesti Családsegítő Központot) vezette, s így indították útjára e remek kezdeményezést. (Anno még az is ki lett találva, hogy ha valaki pénzadományt nyújt, akkor azt hogyan írhatja le személyi jövedelemadójából (Nyilatkozat, Hátoldal).
Miután 1989 márciusában megalakult az Ellenzéki Kerekasztal (erről másik Jegyzetlapon), a Józsefvárosi Szegénységellenes Hétvégék szervezésébe is az EKA-ban delegált szervezetek részvételével fogtam bele. Valójában persze, reálisan ez néhány igen aktív ember közös munkáját jelentette mindvégig. A vásárhoz nem volt helyszín, gyűjtőpont, számlaszám, semmi (csak elhatározás). Adománygyűjtő pontként először egy Fiumei út (akkori Mező Imre út) 35. sz. alatti földszinti helyiség került a látókörbe, mivel pénzünk nem volt, ezért levelet írtam az akkori tanácselnöknek, hogy lehetőleg ingyen bocsájtsa a rendelkezésünkre ezt, vagy egy másik helyiséget.
Végül a Kálvária utca 21. sz. alatt kaptunk egy - hát, igen kis, sanyarú – földszinti helyet a ruhaadományok gyűjtésére. (Később ugyanebben a lerobbant épület-együttesben működött a Menhely Alapítvány hasonló célú raktára.)A pénzadományokat az ún. Józsefvárosi Szegénységellenes Alapba gyűjtöttük, a SZETA bankszámláján, erre akkor más lehetőség nem is lett volna.
Az első ilyen rendezvényre, vásárra a Mátyás téren, vagyis a szabad ég alatt került volna sor 1989 augusztus 26-27-én, szombat-vasárnap (1989-07-26 Józsefvárosi szegénységellenes). Azonban ez szervezési okokból végül szeptember elejére csúszott. Addigra sikerült helyszínként megszervezni a Kolónián (a Ganz Mávag telepén) a Ganz Művelődési Ház szép nagy auláját (a Fekete Lyuk nevezetű elhíresült kult hely közvetlen szomszédságában, s mivel ebben a művelődési házban kezdte meg működését a Hit Gyülekezete is – korábban szintén a Szabad Kezdeményezések Hálózata tagja… -, ezért vasárnap délelőttönként, a hitszónoklatok ideje előtt „váltottuk egymást”…). (1989-08 Józsefvárosi szegénységellenes plakát terv, 1989-08 Szegénységellenes Plakát) A ruhákat a Kálvária utcai kis helyiségben gyűjtöttük, nem kis logisztikai feladat volt anno ehhez a heti három délutáni ügyeletet megszervezni…, a vásárokról plakátokon értesítettük a lakókat és persze az akkori sajtón keresztül is próbálkozunk, amennyire lehetett (1989 Józsefvárosi szegénységellenes, 1989 Józsefvárosi Szegénységellenes röplap, 1989-09 Józsefvárosi szegénységellenes Levél szerkesztőséghez, 1989 Kérés sajtónak másoknak, 1989 Józsefvárosi szegénységellenes Nyugdíjasok Lapja, 1990-03 Józsefvárosi szegénységellenes közlemény)
1989-90-ben még nem is sejtettük, hogy néhány év múlva gomba módra szaporodnak majd a second hand ruhaboltok, mi csak azt tapasztaltuk, hogy a hétvégi használt ruha vásárok iránt sokan érdeklődnek, szívesen veszik az emberek potom pénzért a használt ruhákat. A bevétel az említett SZETA számlára folyt, melyről nagyon pontos nyilvántartást kellett vezetnem, s arról is, hogy ebből az összegből ki-mennyi támogatást kapott. A támogatásokról a hétvégék szervezésében résztvevő, lehet mondani, helyi szetások döntöttek. Havonta egy-egy hétvégét terveztünk, végül inkább kéthavonta tudtunk egy-egy vásárt nyélbe ütni, egészen az 1990 őszi önkormányzati választásokig (1990-06-27 Szabad Madár).
Ekkortól azonban az utak ismét szerteágaztak, én képviselő lettem a Fővárosi Közgyűlésben (erről másik Jegyzetlapon, 1990-10-31 Megbízólevél átvétel), más a helyi testületben… szervezők híján a kezdeményezés véget ért.
