1988 Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság (Alapítás és működés)

Jegyzetlap - „Légópince koncepció” kora

Magyarországon hivatalosan nem létezik hajléktalanság

Az ENSZ 1987-et a Hajléktalanok Nemzetközi Évének nyilvánította, s célként tűzte ki, hogy 2000-re szűnjön meg a hajléktalanság a világon. Mondjuk ez Magyarországon különösebb visszhangra nem talált, bár a kormány lapja, a Magyar Hírlap röviden hírt adott erről az ENSZ határozatról (1987.05.19.). Az MTA Szociológiai Kutató Intézetében különböző, mai kifejezéssel élve "lakhatási szegénység" témákat kutatva magam már számos információval rendelkeztem a korábbi hazai lakásügyi és hajléktalanügyi intézményekről (erről egy másik Jegyzetlapon), és nekiálltam az 1980. évi Népszámlálás "margójának" feldolgozásához, hogy megpróbáljam kideríteni, vajon nagyságrendileg mennyi embert érinthet potenciálisan nálunk a hajléktalanság, hányan élnek az effektív hajléktalanság veszélyében (ez jelenik meg évekkel később a Társadalmi Riport 1990. évi kötetében Gyorsjelentés a hajléktalanságról címmel, majd angolul is Brief Report on Homelessness) - amikor 1988-ban megkeresett a HVG, hogy beszélgessünk erről a jelenségről. Akkoriban még meglehetősen odafigyeltek arra, hogy mi is jelenik meg a szűkös sajtóban, úgyhogy a Magyarországon hivatalosan nem létezik hajléktalanság címen megjelent interjú elég nagy vihart kavart... Ezt követően jelent meg Dobszay János interjúja az Ötlet c. hetilapban Bognár Szabolccsal (1988.08.11.), melyben Szabolcs javasolja, hogy "A főváros nagyszámú légópincéje, óvóhelye közül kérnék kerületenként egyet-kettőt az illetékesektől, azok száméra, akik hajléktalanok." A kormány lapjában Gazsó L. Ferenc ír Hajléktalanok címmel glosszát (1988.09.21.) - akkor még maga ez a cím is elég volt a figyelem-felhíváshoz...

Lakbér-emelés a fővárosi munkásszállókon

Így került sor arra, hogy 1988. októberében éppen a saját lakbér-megállapítási, bérlakás-koncepcióm kialakításán, átgondolásán dolgoztam – figyelembe véve többek között a lakbér-hátralékosok egyre növekvő számát is -, amikor az MTA Szociológiai Kutató Intézete Társadalompolitikai Csoportjának Úri utcai szobájába egyszer csak berobbant Ungi Tibor (1953-1999) (akivel később a Fedél Nélkül c. lapot megalapítottuk), hogy ő az akkoriban megalakult TDDSZ (Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezete) képviselőjét keresi egy lakhatási panasza megoldása érdekében. Mivel én testesítettem meg mind az Akadémia, mind a TDDSz részéről a „lakásügyi szakértő”-séget, ezért hozzám irányították.

Tibor panaszának lényege az volt, hogy ő a Fővárosi Tanács Könyves Kálmán körúti Átmeneti Munkásszállójában lakik és ott egyszerre csak 500-800 %-kal fölemelték a lakbért, melyet persze így sokan képtelenek megfizetni. Panaszlevelében[1] igen plasztikusan leírta a Könyves Kálmán körúti intézményben uralkodó állapotokat. XXXX (Az átlagkereset ekkor kb. 9000 Ft/hó, a rendszeres segély összege 2800 Ft/hó, egy 40 nm-es komfort nélküli bérlakás költsége 2600 Ft/hó volt.)

Bízva a sajtó erejében, először is megpróbáltunk hírt adni a lakbér-emelésről, melyet november legelején le is közölt az MTI, illetve az MSZMP lapjaként működő Népszabadság, valamint a szakszervezetek lapjaként kiadott Népszava, majd decemberben az Élet és Irodalom, Fizess, Lázár! címmel.

Tibor nagy szervező volt, nagyon nyüzsgő ember, panaszával megkereste azért az akkori MSZMP VIII. kerületi párt bizottságát[2] is, és a kerület országgyűlési képviselőjét is. Utóbbival, dr. Vida Miklóssal (aki egyben az országgyűlés alelnöke is volt, amúgy 1953 óta képviselő…) nem sokára létrejött egy tárgyalás is, azonban a képviselő inkább elkente volna a problémát, úgyhogy 89’ január legelején egy több személyes megbeszélésre került sor a Parlament épületében. Ezen Vida Miklóson és Tiboron kívül részt vett: a szociális minisztérium (SZEM) osztályvezetője, a fővárosi illetékes főosztályvezető, Földi Mária, Bognár Szabolcs (Terézvárosi CSSK, TDDSZ, Független Jogvédő Fórum), Gosztonyi Géza (Terézvárosi CSSK vezetője, Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete) , Sass Magdolna (MKKE Rajk László Szakkollégium diákbizottsága), és magam (MTA, TDDSZ)[3] (A hivatalosságokon kívüli résztvevőkből alakult meg ezt követően a Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság)

E tárgyalás Jegyzőkönyve[4] nagyjából hűen tükrözi a tárgyalás dinamikáját, egyben jól mutatja az akkori szereplők korlátait is. XXXX

Annak idején - legalább is én így emlékezem - nem is volt róla tudomásunk, hogy talán mindezek hatására is a Fővárosi Tanács 1989. december 6-i ülésén egy tanácstag is fölvetette a „szociális szállások” díjai emelésének a kérdését, ezért egy tájékoztató készült a Tanács részére az akkori fővárosi „átmeneti munkásszállókról”. Ez a Tájékoztató[5] számos fontos információt tartalmaz ezekről az intézményekről. XXX

Magának a lakbér-emelésnek az - áprilisban készült(!) - előkészítő dokumentumából[6] az is megállapítható volt, hogy XXXX

Sok tanulsággal szolgált az akkoriban készült összeállítás arról, kik is lakták ezeket az Átmeneti munkásszállókat, milyen szempontok szerint csoportosították őket.

A Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság létrehozása

Visszatérve az országgyűlési képviselővel folytatott januári tárgyalásra, ennek során már felmerült egy célzott munkabizottság létrehozása, mely ezeknek a fővárosi szállásoknak a legkülönbözőbb megoldatlan kérdéseivel foglalkozna. Elkészítettem egy tervezetet is a „Fővárosi Átmeneti Szállók Társadalmi Munkabizottsága” létrehozására vonatkozóan, a lakásomon erről megbeszélések[7] kezdődtek Bódis Lajos (egyetemi hallgató), Bognár Szabolcs (Független Jogász Fórum), Gosztonyi Géza (SZMME), Győri Péter (TDDSZ), Morvai Beáta (Hilscher R. Egyesület), Sass Magdolna (Rajk Szakkollégium) részvételével, s ennek eredményeképpen 1989. február végére megalapítottuk a "Hajléktalanokért” Társadalmi Bizottságot.[8] Egyben elindítottuk a „Helyzetjelentés” c. sorozatot is.

1989 januárjában ugyan megszületett az – addig hiányzó - Egyesülési jogról szóló törvény, azonban mi nem akartunk belefogni egy olyan alapítási procedúrába, melynek lépései még teljesen kitaposatlanok voltak ekkor. Szerveződési formaként a régi „asztaltársaságok” lebegtek a szemünk előtt, amikor civil polgárok egy ad hoc csoportja jogi személyiség nélküli „testületet” alkot, önszerveződik valamilyen közös cél érdekében. A mi célunk az volt, hogy az egész konkrét érdekvédelmen, érdekképviseleten túl (az akkori átmeneti munkásszállókon élőket érő érdeksérelmek korrigálásán túl) fölhívjuk a közfigyelmet a hajléktalanság magyarországi meglétének problémájára és lépéseket kezdeményezzünk helyzetük kezelése érdekében.

Helyzetjelentések

Először közreadtuk a céljainkat bemutató "Alapító levelünket", megadtuk elérhetőségeinket és közreadtuk véleményünket a Fővárosi Tanács VB. Átmeneti munkásszállóit érintő döntésekről (Helyzetjelentés1.). Majd konkrét eseteket ismertettünk és a hajléktalanság veszélyében élők számáról készített "A statisztika margóján" c. összeállításomat adtuk közre (Helyzetjelentés2.) és ezeket eljuttattuk a sajtóhoz. A Helyzetjelentéseket a saját anyagainkból („dossziénkból”) állítottuk össze (Szabolcs, Tibor és én), házilagosan legépeltük, házilagos fejléccel, logóvalláttuk el (a logó a Habitat hajléktalanok éve logóját követte), talán a Szociológiai Kutató Intézetben sokszorosítottam (erre már nem emlékszem) néhány példányban és részben Tibor terjesztette az Átmeneti munkásszállón, részben eljuttattuk az MTI-hez, szerkesztőségekhez. Ez a gyors, olcsó, egyszerű módszer akkoriban – szerintünk – kiválóan működött. A sajtó átvette anyagainkat[9], széles körben terjesztette azokat[10], ezzel részben figyelemfelhívó célunkat elértük, részben civil szerveződésünk tárgyalási pozícióját jócskán megerősítettük (Átmeneti életek - Könyves Kálmán krt. 84.). Volt olyan kiadvány, mely egy az egyben átvette a Helyzetjelentést, Beszélő (1989.11.20.), mások felhasználták a téma tárgyalásához "Igenis: vannak hajléktalanok!"(Népszava), "Hajléktalanok"(Népszabadság), "Hajléktalanok" (Magyar Nemzet), "Hányan alszanak a hidak alatt?" (Úton), "Otthontalanul a hazában?" (Képes Újság), "Új szegény réteg a láthatáron" (Magyar Hírlap). Mindez csak azért lehet érdekes, mert akkoriban ezek hatással voltak a későbbi fejleményekre, illetve részben e korai írások mentén kezdet kialakulni a hajléktalanság egy új narratívája, ezeken keresztül találkozott a szélesebb közvélemény először e jelenséggel. (Arról csak később és véletlenül értesültem, hogy az FBI is szemlézte ezeket a fejleményeket kelet-európai összefoglalójában...khm)

Állásfoglalások (HTB)

A sajtót/közvéleményt megmozgató lobbizásra alapozva – és az addigi alaposabb tájékozódásunk alapján – 1989 őszére konkrét javaslatokkal[11] álltunk elő mind a fővárosi Átmeneti munkásszállók funkcionális átalakítására, működésük radikális megváltoztatására vonatkozóan, mind a hajléktalanná válás megelőzésére és kezelésére vonatkozóan. Ezeket nyílt levelekben közzé is tettük, elkezdődtek a tárgyalások[12]. Azonban ezek a folyamatok a fővárosi bürokráciában lassan és még konkrét, kézzel fogható eredmények nélkül araszoltak előre. Jellemző az akkori viszonyokra (is), hogy a Fővárosi Tanács apparátusán belül ekkor keletkezett Feljegyzéseket - az illetékes "elnökhelyettes elvtárs" részére, illetve a Vezetői értekezlet részére - nem ismerhettük meg. Egy év múlva kaptam meg ezeket, immár választott képviselőként "az illetékes elvtárs székében ülve". Amúgy rendkívül informatív dokumentumok.

(Nyílt levél) 1989 októberében - miközben gőzerővel folytak a politikai rendszerváltás előkészületei - nem enyhült a küzdelem a lakások frontján sem: folytak a kilakoltatások, igaz, az önkényes lakásfoglalások is. Ekkor nyílt levélben fordultunk az - akkor még egységes - főváros VB-titkárához, későbbi főjegyzőjéhez (megjelent: Világ, 1989.11.02.), hogy legalább a téli hónapokra rendeljenek el kilakoltatási és áram-, gázkikapcsolási moratóriumot (akkor még nem sejtettük, hogy egy év múlva magunk próbálhatunk ez ügyben intézkedni, s évek telnek majd el addig, míg ilyen kormányrendelet születik...), de javasoltuk a pályaudvarokon lévő honvédelmi átmenő szállások, üres szükséglakások, üres légó és polgári védelmi helyiségek igénybe vételét is a hajlék nélküliek elhelyezésére, az idősek klubjainak 24 órás nyitva tartását erre a célra télen, utcai szociális munkások megszervezését, a civil és egyházi szervezetek ösztönzését, támogatását... (Aztán mindez ránk maradt egy év múlva, hogy meg is valósítsuk...)

Nyílt levelünkre egyébként Szegvári Péter VB titkár válaszolt is, igaz, majd egy hónap múlva, amikor már állt a bál a budapesti pályaudvarokon, ahol – persze sok eredő következtében – „megmozdultak” egyes hajléktalan csoportok/emberek, illetve a rendfenntartó hatóságok, s 1989 novemberében a MÁV meghirdette a fejpályudvarok (Déli, Keleti) hajléktalan-mentesítését, kiürítését. (Itt évek óta sokan dekkoltak a félreállított vasúti szerelvényekben…)[13] Viszont ekkorra már az érintettek sem hagyták ezt annyiban, s december 1-ére demonstrációt hirdettek érdekeik védelmében. A Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság – addigra kialakított súlyának megfelelően – védelmébe vette[14] e kezdeményezést[15].

De innen egy másik Jegyzetlap kezdődik.

A Hajléktalanokért Társadalmi Bizottság későbbi állásfoglalásairól, tevékenységéről másik Jegyzetlapokon szólunk (1, 2, 3)

[1] 1988-10-17 UNgi levél TDDSZ-nek

[2] 1988-11-17 MSZMP levél Unginak

[3] A Szociális Munkások Magyarországi Egyesülete – többünk részvételével - 1988 októberében, a Független Jogász Fórum 1988. november 5-én alakult.

[4] 1989-01-04 Vida-Ungi tárgyalás emlékeztető

[5] 1988-12-08 Főv Tanács átm munkásszállóról

[6] 1988-04-15 FővTan Átmeneti munkásszállók

[7] 1989-01x HTB előtt meghívás

[8] 1989-02-28 HTB Alapító Helyzetjelentés1

[9] 1989-06-1990-02 Sajtó összeállítás Gyűjtések

[10] De a Rendszerváltás programja (SZDSZ, 1989. mácius-április) is hivatkozik a Bizottság munkájára. (1989. március 22-én megalakul az Ellenzéki Kerekasztal.)

[11] 1989-10-04 HTB Állásfoglalás Főv

[12] 1989-10 Nyilt levél Szegvárinak, 1989-11-28 Levél Szegváritól

[13] 1989. november 26-án lezajlott a sikeres ún. négyigenes népszavazás, mely erre a mikrotörténet-sorra is nagy hatást gyakorolt. A népszavazás kérdései ezek voltak:

1. Kivonuljon-e az MSZMP a munkahelyekről?

2. Elszámoljon-e az MSZMP a vagyonáról?

3. Feloszlassák-e a Munkásőrséget?

4. Csak a szabad választások után kerüljön-e sor a köztársasági elnök megválasztására?

[14] 1989-11-29 Közlemény

[15] 1989-11-30-MH-Közlemény