1991-1992 Rehabilitációs és Lakás Alap

Jegyzetlap - Budapesti Rehabilitációs és Lakásalap

Az 1990-es rendszerváltáskor kezdetek közé tartozik a Budapesti Rehabilitációs és Lakásalap „története”, megint egy olyan történet, mely akkor és úgy végül nem tudott megvalósulni, bár kétségtelenül előkészítette azt a folyamatot, melynek révén néhány évvel később – jelentősen eltérő, módosult formában és tartalommal - a Fővárosi Városrehabilitációs Keret létrejöhetett (erről másik Jegyzetlapon).

Az 1990-es, első önkormányzati periódust is úgy kezdtük, hogy voltak jó-rossz, vázlatosabb, vagy részletesebb várospolitikai, szakpolitikai programjaink. Azonban ezeket folyamatosan és jelentősen fölülírta részben a valóság, a reálfolyamatok, részben a politikai és jogszabályi környezet. Meghatározó volt ilyen szempontból az 1990-es Önkormányzati törvény és az 1991-es Fővárosi törvény, melyek lényegében „szétszedték” az addigi budapesti igazgatási rendszert 22 önálló és független kerületi és velük egyenrangú fővárosi önkormányzatra. Ez alapvetően új helyzetet jelentett, teljesen át kellett gondolnunk, írnunk addigi céljainkat, szándékainkat, a tervezett eszközöket. Jól tükrözi ezt a fordulatot az 1991 közepén közzétett Főpolgármesteri Program, az ahhoz készített szakpolitikai összefoglalóm (1990-91-Szociális politika-hajléktalanság-lakásügy Fővárosi Program, 1991-Program of Mayor EN). Ugyanakkor ebben az időszakban még sehol nem volt pl. a Lakástörvény (s más szakpolitikai törvények), mi meg ott álltunk az előtt a kérdés előtt, hogy mi legyen a lerobbant, immár önkormányzati tulajdonba került budapesti (nem csupán fővárosi önkormányzati tulajdonú) lakásállománnyal, hogyan lehetne a több évtizede kizsigerelt, mérhetetlen elmaradt felújítást felhalmozó épületállomány megújítását végre elindítani, hogyan is lehetne a lakásépítést folytatni, a lakásgazdálkodási rendszert működőképessé tenni – mindezt olyan körülmények között, hogy a volt-szocialista gazdaság romokban hever, az ország teljesen eladósodott, minden forráshiánytól szenved. Ennek az igen nehéz képletnek a megoldásához igénybe vettük az akkori Világbank kiváló szakértőinek szakmai segítségét, s Demszky Gábor főpolgármester megbízásából tanácsadóként igen sok munkával közreműködött Kemény István barátunk is (akit legtöbben szegénységet kutató kiváló szociológusként ismernek, s kevésbé ismert, hogy echte liberális közgazdászként működött közre ezekben a munkálatokban is, majd a fővárosi közüzemek privatizációs folyamatában is).

Mai szemmel nézve egészen különös konstrukciót dolgoztunk ki az említett kérdések megoldására. Nagyon röviden ezt talán úgy lehetne összefoglalni, hogy a kerületek és a főváros önkormányzati társulásként létrehoznak egy közös Lakásalapot, vagy Rehabilitációs és Lakásalapot, mondjuk azt, hogy alapvetően szabályozási és tulajdonosi funkciókkal. Az Alap – pénzintézetek bevonásával – megalapítja a közös Budapest Lakás Rt-t, mely egy profitorientált részvénytársaság, hatósági jogköre nincs, kezeli az Alap vagyonát, lebonyolítja az Alap kuratóriuma által eldöntött projekteket, vállalkozásokat. Másfelől az Alap – mintegy háttér, kiszolgáló szervként - létrehozza a Budapesti Lakáshivatalt, mely megszervezi és döntésre a Kuratórium elé terjeszti a projektek részletes feltételeit, a főváros egészét érintő lakásszabályozási kérdéseket (bérlakás-privatizáció, a bérlői jogok és a lakbér-megállapitás szabályozása, lakbér-támogatási program, az ingatlankezelés új rendszerei, a jelzálogkölcsön rendszer kiépitésének fővárosi feladatai).

Ráadásul – forrásteremtésként – egy önálló önkormányzati bank megalapítását is terveztük (erre számos nemzetközi példa is található, ráadásul a II. vh. előtt a székesfőváros is rendelkezett ilyennel), s javaslatunk szerint: „A Budapesti Lakás Rt együttműködik a megalapítandó Budapesti Kommunális Bankkal.

A Kommunális bank kötvényeket vásárol az MNB-től, mely kötvényeket az MNB a Világbank célzott kölcsönnyújtására bocsát ki.

A Kommunális Bank erre alapozva célzott (kettős indexálásu) program-hiteleket nyújt a fent említett célokra (azoknak a kerületeknek, amelyek az előirt feltételeket vállalják.)

A befolyt törlesztésekből a Kommunális Bank visszafizeti a kötvényt az MNB-nek.

A Kommunális Bank privatizációs, rehabilitációs és lakásépítési hiteleket nyújt az ilyen programokban résztvevő lakók, önkormányzatok és vállalkozók részére, lakáskötvényeket bocsáthat ki.”

Ma is azt gondolom, hogy csak mai szemmel tűnik ez nagyon lilának, nagyon-nagyon más irányban mentünk el ebben is, ha ezek az elképzelések csak részben megvalósultak volna, ma természetesnek tekintenénk. Nem valósultak meg. (Azt már említeni sem merem, hogy Kemény István megrögzött híve volt a telekérték-növekedési adó (betterment) bevezetésének, s ezt én is igencsak támogattam, támogatnám ma is.)

De, azért egy ilyen nagyon zanzásított összefoglalásból is látható, hogy itt nagyon-nagyon komoly, nehéz szakmai, pénzügyi, szervezési, jogi stb. kérdések forogtak terítéken, így aztán a közös gondolkodások, tárgyalások, egyeztetések során lényegesen változtak az egyes megoldási elemek.

1991 közepén, a Főpolgármesteri program szakpolitikai részének háttereként összefoglaltam mindazt, ameddig eljutottunk:

• A Fővárosi törvényhez a kerületekkel közösen készített javaslat a Budapesti Lakásalap törvénybe foglalásáról, a privatizációs bevételek egy részének ideirányításáról,

• A lakás főosztály álláspontját,

• A pénzügyi források becslését,

• A források hovafordítását, célokat, projekteket,

• A Lakásalap javasolt szervezetét, működését,

• A Demszky program egyéb elemeihez kapcsolódást,

• A Világbank javaslatait,

• A lehetséges projekteket

(1991-08-15 Rehab és Lakásalap Anyagok összefoglaló tervezet)

Októberre el kellett készíteni a részletesebb anyagot, hogyan is működne ez az Alap, hogy a kerületi és fővárosi döntéshozók jobban el tudják képzelni az addig ismeretlent (1991-10-16 Javaslat a Rehab és Lakásalap Döntéshozatali mechanizmusa háttér), majd egy elég letisztult javaslatot lehetett – a rengeteg szakértői egyeztetés, gondolkodás stb. stb. után – letenni a fővárosi vezetőség asztalára (1991-10-16 Javaslatom Rehab és Lakásalap Összefoglaló). 1992 elejére már olyan állapotban volt a monstre tervezet, hogy alkalmasnak látszott a belföldi és külföldi pénzintézetek megkeresésére is a részvételre, közös alapításra, illetve hitelfelvételre (1992-03-23 Válasz a Világbanknak WB0323).

Őszintén szólva az én szakértői közreműködésem ebben a projektben itt véget is ért, Kemény István és mások vették át folytatást, majd teljesen elhalt a tervezet/projekt. Ha szabad így fogalmaznom, szerintem messze meghaladta az akkori hazai döntéshozók, döntéselőkészítők felkészültségét, intellektusát, kooperációs képességét egy ilyen projekt – márpedig enélkül ezt nem lehetett meglépni (mondjuk egy-két évvel voltunk a negyven éve zárt világként működött „szocializmus” bukása után).